A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)
Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)
Féléves távollét után már nem a „nagy kalán" vonzza, már elege volt ebből az életből. ,,Héj, édes Rozim! nékem már csak te kellesz, és a magános, szabad, csendes élet. Sem a fényen, sem a hivatalon nem tudok kapni. A Békesség, és a házi élet, és Te vagytok egygyétlen egy örök kívánságom." 60 „Egy szerető sziv jajongásai" Nem ilyen változatos a kép, ha Szegedy Róza leveleit olvassuk, amelyeket 1809. június 16 és 1810. március 10 között férjének írt. Leveleinek mintegy a felében olvashatunk szerelmi gyötrődéséről. Amint a hadi helyzet megnyugtatóbb, szerelmes sóhajait kiszorították a család gazdasági helyzetéről szóló híradások. Már csak nagy néha említi a mielőbbi találkozás reményét, már nem jajong, már nem zaklatja férjét — már racionálissá vált. De amíg eljutott ide! Férje távolléte feletti bánatában írt első levelei a magyar szerelmes levelek legszebbjei közé tartoznak. Nyoma sincs bennük a tíz év előtti affektáló, hideg, számító leánynak. Egy érzelemgazdag, érzelmeit vállaló és érzelmeit leírni tudó nő levelei ezek. S a stílusából egyértelműen kiderül: a levelek írója művelt, olvasott, íráskészséggel rendelkező, magát választékosan kifejező hölgy. Érdekes, hogy mindegyik levelét németül írta. Ennek okát nem tudjuk, csak azt látjuk, hogy német nyelvtudása is kitűnő, hiszen nemcsak helyesen, de jól és szépen is ír ezen a nyelven. Leveleinek van egy visszatérő motívuma: az áldozat nagysága felett sóhajtozik, amelyet a haza követel tőle amikor férjét elszólítja: ,,Ó hazám, mily nagyok és nehezek azok az áldozatok, amelyeket követelsz tőlünk." 6 ! Máskor ezt a burkolt szemrehányást a férjének címezi: „Becsülöm és dicsérem a te nagy és nemes döntésedet, hogy minden képességedet hazádnak szenteled, az ész helyeseli ezt a lépést, de a szerető szív nem ismer ilyen viszonyokat, nem vesz figyelembe mást, csak a szerelmet és minden más kötöttség ellen berzenkedik." 62 Néha fel-fel támad a gyanú benne, a hosszú távollét miatt tán férje érzelmei gyengülnek, de úgy olvassuk, az aggodalmak inkább csak költői fordulatok a levélben, mintsem valódi aggályok, s ő sem gondolja komolyan ezeket: „Hogy vagy szerelmem? Gyakran gondolsz rám? vagy talán már kezdesz elfeledni? remélem, hogy nem-, ez lenne a legrosszabb, minden többit együttvéve, ami történhetne velem. Nem. Remélem ettől nem kell félnem, remélem a távolban is élek emlékezetedben, hiszen ismerem szívedet, és ez az én bizodalmam." 6 3 Ami igazán aggasztja, hogy levelei rendszertelenül érkeznek férjéhez, pedig hetente kétszer is ír neki. Vagy a „stafétákon keresztül" küldi azokat, vagy rábízza postásokra, de így nem jó, hogy hosszú ideig nem jutnak el férjéhez s tőle érkezők is néha több hétig vesztegelnek valahol. 119