Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

Könyvtárak Orsz. Tanácsa és Főfelügyelősége nálunk egy emberöltő úttörő munkájával már igazolta a decentralizáció vidékfejlesztő és tudományfejlesztő áldásait. Ez a munkásság utóbb kitermelte az országrészenként való központosítás gondolatát is. Ennek köszönhetjük a felsőmagyarországi, székelyföldi és alföldi kultúrközpontokát. Midőn most a keszthelyi könyvtári vállalkozás e téren országos jellegű dunántúli központot kíván teremteni, azzal is tisztában kell lennünk, hogy itt az ilyen kerületi központ ma már csak akkor lesz tökéletesen megalkotva, ha a művelt nyugat közvetlen szomszédságában a magyar faj lelki életének olyan tökéletes letéteményesévé fejlődhetik, amely a székesfőváros központi nemzeti könyvtárát vidéken minden irodalmi vállalkozásban, tehát a belföldi és külföldi kölcsönviszony megteremtésében és fenntartásában is helyettesíteni tudja. Szóval el akar jutni addig a végletig, mely a központ jelentőségét nálunk arra a fokra szállítja le, amelynél feljebb jutni olasz- és németföldi birodalmi központ az ottani egészséges városfejlődési viszonyok miatt óriási anyagi áldozatok árán sem tudott. Ez pedig kulturális szempontból igen nagy szerencse, mert az a legegészségesebb állapot, ha egy nép, vagy egy birodalom könnyen el is éghető nemzeti könyvtára helyett, vagy mellett több teljességre törekvő országos könyvtár keletkezik. Különösen fontos ez a megosztás annál a népnél, amely magát társtalannak nevezi. Ha ilyen magas kultúrszükségletet kívánunk kielégítem, akkor azzal az elengedhetetlen föltétellel is tisztában kell lennünk, hogy az országos könyvtárat kitermelő és fenntartó vidéki múzeumoknak többi osztályai egy birodalom kebelében egy-egy országra, egy országban pedig egy-egy országrészre vonatkozóan szintén központi jellegűnek kell lenni. Mivel a Balatoni Múzeum régészeti és néprajzi osztályainak a vármegyék kereteit messze túllépve, máris központi jellege van, bizonyára csak pénzkérdésen múlt, hogy könyvtára nem válhatott közkönyvtárrá és a természetrajzi rész sem tudta kidomborítani központi jellegét. A Balatoni Múzeum-Egyesületnek tehát most önként kínálkozik az alkalom arra, hogy a Balatoni Társaság kultúrtörekvéseit a maga céljaira fordítsa és vele karöltve, múzeumának könyvtári osztályát Országos Könyvtarrá, múzeumának többi osztályát pedig Dunántúli Központi Múzeummá fejlessze. Különösen vegye tekintetbe azt, hogy egy ilyen könyvtárt ma és az emberileg belátható jövendő időkben Magyarországon csakis társadalmi úton lehet létrehozni. Ezt a feladatot pedig bátran vállalhatja az az országos jellegű szellemi testület, mely a Balatonvidék kulturális céljainak szolgálatára az idei keszthelyi Helikoni Ünnepek alkalmából herceg Festetich Tasziló ő Főméltóságának fővédnökségével megalakult és nagyarányú feladatainak megvalósításához máris hozzáfogott. Még tovább menve, mint a kontinens számos nagy múzeumában járatos szakember (s hozzá még balatoni ember), bátorításul azt is megállapítha97