Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

lehet megteremtetni, nélkülök pedig később csak a legnagyobb mértékű állami beavatkozás és áldozatkészség tudná létrehozni. Sőt ilyen országos kultúrintézeteket nemcsak a magyar érdek avat itt szükségletté, hanem az európai színvonalon álló magyar kultúrába kapcso­lódó nemzetközi érdek is. Mert nyomban világraszóló eseménnyé lesz, ha a külföldnek tudomására adhatjuk, hogy a Balaton mellett és a Hévíz mellett egy olyan modern magyar fürdőváros áll a művelt emberiség rendelkezé­sére, melynek országos könyvtára és múzeuma kölcsönviszonyban van a kül­föld minden nyilvános kultúrintézetével. Tehát nemcsak a magyarországi vendég, hanem a külföldről érkező, idegen is folytathatja itt azt a szellemi munkát, amit ilyen intézetekre utalva otthon elkezdett s a maga, vagy a csa­ládja gyógyulása, üdülése, vagy nyaralása idejére pedig megszakítani nem akar. Az így kialakult feladatok közül a két legnagyobbnak, a megalapítandó keszthelyi országos jellegű közkönyvtárnak és múzeumnak szorgalmazása tehát a Balatoni Társaság kebelében összpontosuló, országos jelentőségű dunántúli s különösen balatonvidéki érdekeket képviselő szellemi testületre vár. Ezért tiszteletteljesen föltárom a megvalósításnak mindama módoza­tait, amelyek meggyőzően igazolni tudják, hogy a megvalósítás nem a mi munkaképességünkön, nem a mi szellemi és anyagi erőinken, hanem a mi hazafias kötelességtudásunkon múlik. II. Először az Országos Könyvtárról szólok. Az országos könyvtár eszméjét a mi népcsaládunkhoz tartozó babyloniai szumir nép termelte ki. Ez a beönzönlő sémitáktól Kr. e. 2200-ban már tel­jesen elnyomott ős nép a hihetőleg általa feltalált fogalomjegyes képírást iszapolt téglákon és agyaghengereken bélyegtőkkel dolgozó ékírássá fejlesz­tette. Az újabbkori babyloniai ásatások olyan állami könyvtárak romjait hozták napvilágra, amelyekben az ékiratos téglák ezrei voltak elraktározva. Az ókori klasszikus irodalmak papyruslapokból és állatbőr-tekercsekből álló legnagyobb letéteményese a leégett alexandriai könyvtár volt. A keresztény korszak másfél évezreden át a könyvtár, különösen a nyilvános közkönyv­tárak eszméjének nem kedvezett. Az egyházi iskolák, kolostorok,!püspöksé­gek csak kevés engedélyezett könyvvel dolgoztak. Nálunk az Árpádkor leg­értékesebb könyvtártörténeti adalékait éppen a Balatonmellék szolgáltatja. Az 1055-iki tihanyi oklevélre valamely közeikorú kéz rájegyezte, hogy a kolostornak öt darab könyve volt. A bakonybéli apátság 1086-iki lajstro­mában 84 könyv van említve, a pannonhalmiak 1093-iki összeírásában pe­dig 80 könyv szerepel. Az 1276-iki veszprémi égés alkalmával az egyháznak 89

Next

/
Thumbnails
Contents