Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

rapítsa és az üdülésre, pihenésre szánt időszakban is foglalkoztassa az üdülő és pihenő müveit magyar társadalomnak pedig — ma, midőn pihenésre tulajdonképpen időnk sincs — lelki tőkét gyarapító tartalmas és magasszintű szórakozást nyújtson. Ez az oka, hogy a megalakuláskor már ama nagy kötelességtudat súlyát éreztük, amely legnagyobb országos feladataink közül nem is egynek, hanem többnek sürgős megvalósítását teszi számunkra elháríthatatlanná. I. A rómaiak Pannoniáját, a hunok, gótok, gepidek, longobárdok, avarok, bulgárok, szlovének stb. ideiglenes birtokát, az Attila öröke és székországa gyanánt elfoglalt magyar Dunántúlt, vagy Túladunai a közepén végighúzódó Vértes, Bakony és Balaton két részre osztja. A ,»Pannónia inferior" és Pannónia superior" (alsó és felső Pannónia) földrajzi alakulata akadályozta meg, hogy a Duna, Dráva és Száva a szögét valamely kisebb nép egységes országgá tudta volna szervezni. A keleti gótok rövid uralma idején Thiudimer király keszthelyi palotájában székelt. Itt született fia, Nagy Theodorik is, akit Berni (veronai) Ditrich és Haláltalan Detre néven ismer a középkori mondaköltészet. A királyi szállások körül telepedtek le a gótok előkelői, akiknek temetője a drága ékszer-mellékleteiről híres keszthelyi sírmező lett. Midőn Nagy Károly és fia, Pipin, az avarok pannóniai uralmát megdönti, maradványaik a nyugati végek három, úgynevezett „avar-gyűrűjében" vonták meg magukat. A hét magyar honfoglaló törzsből ide három jutott. Árpád nagyfejedelem a keleti és északkeleti részeken helyezkedett el, Vér-Bulcs atyja, Kál harka (harmadik fejedelem) a Balaton északi partján, a szép káli völgyben, Léi (a kürtös Lehel), vagy ennek atyja pedig szemben, a Somogyságban telepedett le. Az Árpádok koronázó városa Székesfehérvár lett, a birodalom legnagyobb Árpádkori iskolája pedig Veszprémben jött létre. Központtá fejlődni azonban egyik dunántúli város sem tudott. A magyar lovas hadi nép volt és földrajzi okok nélkül is a határra szerette helyezni készenlétét, várait és városait. A Dunántúlnak ilyen végvárai, virágzó városai, kereskedelmi emporiumai lettek Pécs, Tolna, Buda, Esztergom, Győr, Mosony, Sopron, Vasvár és Kanizsa. Amin nem tudott változtatni a római műutak hálózata, azon nem változtatott a mai modern világ vasúti hálózata sem. A Balaton partján város nem keletkezett. A somogyi és veszprémi értékesebb rész már Szent István idejében egyházi kezekbe jutott. A Bakony alatti zalai földsáv római és bulgár eredetű gazdag szőlőtenyészete pedig nem szolgáltatott alapot még nagyobb községek számára sem. A vasút és gőzhajózás új korszakában igen nagy jelentősége lett volna a római eredetű keszthelyi városcsírának, Mogentiana87