Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Petánovics Katalin: A zalai summásgyerekek munkába nevelése

III. Kik szegődtek summásnak? A válasz igen egyszerű: a szegények. Azonban a szegényemberség tág fogalom, amelyen belül több réteg létezik. Kezdődik azoknál az 5—6 holdas kisgazdáknál, akik ebből nem, vagy éppen csak el tudták tartani 8—10 tagú családjukat, de semmi másra nem futotta. Folytatódott az 1—3 holdasokkal, a párszáz négyszögöl tulajdonosaival, azokkal, akiknek szőlőjük volt, aztán befejeződik a nincstelenekkel, akik apjuk szűk fedele alatt szorongtak családostól, reménytelenül, csak az életbenmaradáshoz szükséges kenyér előteremtésében bízva. Belőlük lettek tehát a summások. És olykor, kivételként, közéjük álltak olyan 10—12 holdas „pógárgyerekek" is, akiknek a keresetét szüleik adóra, vagy újabb föld vásárlására fordították.

5 A szegény családoknál csak addig volt gond a sok gyerek, amíg kicsik voltak. Mihelyt annyira cseperedett közülük egy is, hogy munkájával hozzájárult a család létfenntartásához, akkorra már értékké vált. Ahonnét évente 4—7 fiatal szegődött munkára, ott az öregek már mozdulhattak egy kicsit: toldozhatták a házat 1—1 helyiséggel, állatokat vehettek, talán 1—1 hold földre is futotta.

6 De addig, addig szülő és gyermek egyaránt megszenvedte a szűkös éveket. A fiatal házasok együtt szegődtek munkára. A nők letagadták terhességüket, és vállalták a nehéz munkát, csak szerződéshez jussanak. A gazdaság nem törődött velük, sőt, durvák és kíméletlenek voltak hozzájuk. Megtörtént eseteket említettek — név szerint — amikor a nehéz munka miatt idő előtt megindult a szülés, s a gazdatiszt sajnálta a lovakat befogatni, csak egy szamárkordét küldött a bábáért. Mire megérkezett a lassú fogat, a gyermek már megszületett, halva. Másik majorban éppen bükkönyt kötöztek. Az ispán odaállt az utolsó hónapban lévő fiatalasszony elé, és megkérdezte, „de ollan durván: Mongya, meddig birgya még maga? — Szegén asszon nem értette, mit kérdez. Megin megismétőte: Asszonyom, mikor akar gyerekezni? Holnap összeszedi a sátorfáját, nehogy itt a barakba történnyen! Ere szegén fölát, a könnyei kigyüttek." Biztosan nemcsak azért, mert el kellett mennie — úgyis elment volna — hanem az embertelen magatartás miatt. Mintha azt kérdezte volna tőle: mikor borjazik?

7 Tudom, hogy nem lehet és nem is szabad általánosítani, de akikkel megtörtént, s akik hallották, soha nem felejtik el. Azok a szülők, akik a nagyszülőkre hagyhatták apróságaikat, vagy rokonok vállalták őket egy kis fizetség fejében, szintén együtt szegődtek. Ha sehogy sem találtak megoldást, az anya otthon maradt és igyekezett alkalmi munkát szerezni, vagy harmados, negyedes kukoricát, krumplit vállalni, hogy ezzel egészítse ki férje sovány keresetét. 62