Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében

illető nevét és cselekedetét kidoboltatta (dobra kerül), a bűnöst pedig a nyilvános helyen álló szégyenszékbe ültette".

2 s A kidobolás a Káli-medencében szinte századunk közepéig élt. Kővágóőrsön a II. világháború idején Sz. I. a mezőn gabonakévéket lopott. A háború alatti nehezebb megélhetés is szerepet játszhatott abban, hogy tettét a faluban kidobóták. A kisbíró egyébként szokásos útját végigjárva a község nyolc forgalmas pontján tette közzé megszégyenítésül a tolvajlást. A két legtovább fennmaradt megszégyenítő büntetés a meghurcolás és kidobolás együtt is járhatott. A Káli-medencéhez közeli Díszeiben a két világháború között egy lányanya megfojtotta csecsemőjét. A csendőrök arra kényszerítették a szerencsétlen elkövetőt, hogy kötényébe kösse a kis holttestet, azután úgy kísérték. Előttük haladt a kisbíró, ki a falu nevezetesebb helyein megállva kidobolta, hogy így jár, aki a gyermekét megöli. Az egyébként is megrázó eset mélyen bevésődött az emberek, a környék emlékezetébe, tudatába. A letűnt korok jogi felfogása és megtorlási formája a meghurcolás és kidobolás révén tehát szinte az utolsó évtizedekig öröklődött. Penitencia tartás A megszégyenítő büntetések közé csak az eklézsiakövetést szokták sorolni, ám ahhoz közel állt, illetve azt megelőzte a penitencia tartás. Ideje a XVIII. sz. elején még 3 hét volt, majd fokozatosan csökkent 12, 10 napra, egy hétre, azután 6, végül 3 napra. A penitenciát tartók alázatosan eljártak a templomba, hol gyakran felvilágosításban, tanításban részesültek. A XVIII. sz. végi egyházi anyakönyvek, jegyzőkönyvek számos ilyen esetet megőriztek, így 1779-ban egy Komádiba való lány Debrecenben paráználkodott, egy hétig való templomba feljárás után Derecskén — ahová közben került — feloldozták. Hasonló jellegű adatra leltek 1777-ből a hajdúböszörményi anyakönyvben.

26 A köveskáli református egyház protokolluma szintén megőrzött egy korabeli bűnbánattartást. Eszerint 1767. június 14-én Alsó Gy. J. és özv. K. G.né paráználkodási ügye az egyház elé került, s mint feljegyezték: ,£mint lehetett megvizsgáltuk, de végére nem mehettünk, őket megfeddtük . . . bízván a többit Istenre". Augusztus 2-án azonban világossá vált az említett személyek kapcsolata, „kik Tiszt. Pados F. úrnak engedelmével fél-fél heti Templomba való poenitentiális feljárás után Canonica absolváltattak", azaz szabott rend szerint feloldoztattak.

2 7 58