Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében

vábbi megszégyenítésül „feldíszítették": nyakába bűneit elsoroló táblát raktak, fejére szalmakoszorút tettek vagy tyúktollat szórtak, kezében a bűnjeleket kellett tartania. A súlyosabb vétket elkövetőt a pellengér mellett veszszőzték, illetve korbácsolták meg, sőt végezték ki. Országunkban általában a XVIII. sz. végéig alkalmazták a szégyenoszlophoz kötést, s utána megindult a városképet rontó vagy a közlekedést akadályozó építmények elbontása, de Szemere Bertalan 1841-ben még arról tudósított, hogy „város sok van, mint magyarországi utazásomban tapasztalam, mely vörös vagy fekete vagy akármi színű szégyenoszlopait el nem döntötte".

6 Pellengért elsősorban a világi hatóságok emeltek, de a felállítás történhetett az egyházzal, a vallással összefüggésben is. Csene István prédikátorsága alatt — a bírák és esküdtek egyetértésével — Polgárdiban 1649-ben egyházi rendszabály született, amelyet 1652-ben megerősítettek. A szabályzat 3. pontjában keményen felhívták minden egyes gyülekezeti tag figyelmét, hogy „az ünneptörést, lopást, tolvajlást, emberárulást, vérontást, szitkozódást, lélekmondást, ördöglelkű, ördögadta, ebhitű, eblelkű, ördögteremtette és több efféle undok káromkodást, személyválogatást, paráznaságot, latroknak pártfogását, barátságát, atyafiságát, hízelkedést és ajándékra való nézést, törvényhez való engedetlenséget el ne kövessen, aki pedig e megnevezett bűnök közül valamelyiket cselekszi és ezen kívül is melyeknek az Isten törvényében nyilvánvaló büntetésük leírattatott (melyek szerint ő is bűnhődjék), a pelengérben tétessék és ideiglenesen tartassák, akár férfiú, akár asszonyi állat, akár gazda, akár szolga legyen és azután üssenek hatot a farán, avagy eklézsiát kövessen". Pellengérbe tétellel fenyegették a prédikációt mulasztót, akár otthon hevert, akár vidékre ment, akár nyulászott, madarászott vagy halászott. A 9. pont szerint pedig „aki az esküdt bírákat meghamisítja és végzéseket semminek tartja és megkáromolja, az olyan vasárnap jó reggel a pelengerbe tétessék és estvéli prédikációig ott tartassák. Azután verjék meg jól a farát és bocsássák el". A tanácskozás kizárólag a férfiak feladatát képezte. Ezért „az asszonyi állatok a gyűlésben magokat ne avassák, oda ne menjenek, ott ne pattogjanak, akik pedig ez ellen cselekszenek, pelengerbe tétessenek". Bizonyára nem véletlenül mondta ki a rendszabály „ha az asszonyok egymást megkurvázzák, szidalmazzák, rútítják, egymást meggyalázzák, férfiaknak ha tisztességet nem tesznek, ülésekből előttük fel nem kelnek vagy nekik

f tiszteletlenül szólanak, eféle cselekedetekért a pelengerbe tétessenek, megbüntettessenek". 1669-ben a simontornyai basa, Achmed Olay olyan vallásügyi rendeletet hozott, mely keresztény embernek is dicséretére vált volna. Előírásai számos pontban szinte szórói-szóra megegyeztek a polgárdiakéval, így természetesen ő is kilátásba helyezte a pellengérbe tételt.

7 A különböző egyházi szervek által hozott rendelkezések jelentős része bekerült az eklézsiai jegyzőkönyvekbe. A köveskáli protokollum ennek meg51