Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Lukács László: Lucaszék

ba. De gyorsan cselekedj, és vigyázz, nehogy elkapják tőled valahogyan. Mert ha egy kicsit is meg tudják fogni, veled együtt kirántják, és halálnak halálával halsz! Amikor a bőrt megszerezted, elkezdenek könyörögni, hogy add vissza. Bátran kérj tőlük sok pénzt. Majd alkusznak, de ne félj, megadják a számításod. Akkor aztán visszadobod nekik, s ezekután te is meggazdagodsz."

13 Vajtán egy Barabás András nevű legényember készített lucaszéket. Egyesek szerint semmit nem látott róla, mások szerint a vele kapcsolatos cseiekvéssort nem merte befejezni. Legtöbben azt állítják, hogy a templomba be lépő nagyszarvú boszorkányokat látta: „Luca napjától karácsonyig csinálták, mindennap egy darabot csinált rajta, és aki áztat csinálta, az karácsony éjjel vitte a templomba magával, aztán arra kellett ráülni, és az egy várt kerített előtte egy fehér grétával, és az meglátta, hogy hugyan mennek a boszorkányok be a templomba. És olyan is ment köztük, olyan állat, hogy előbb az egyik szarvát, aztán a másikat dugta be az ajtón. Ú nem félt, mert a váron belül őhozzá nem tudott hatolni az állat. Mikor kijöttek a templombul, akkor a templom előtt köllött megint ráülni, és úgy mentek hozzá a boszorkányok, de a váron belül nem tudtak menni. Ijettibe eldobta a lucaszéket, és elszalatt haza. És azt kiabálták neki: Szerencséd, hogy elszalattál, mer máskülönben megtámattunk volna! Itt is vót olyan legényember, aki azt megcsinálta, Barabás Andris."

14 Csete Balázs 1928-ban keletkezett, a Sárszentmihály melletti Zichyfalvára vonatkozó feljegyzése szerint nemcsak a keresztútra tett lucaszéken ülő láthatta meg a boszorkányokat, hanem az is, aki az éjféli misén a lucaszéken ülve egy tű fokán keresztülnézett. Megfigyelhető, hogy a katolikusok a lucaszék használatának helyeként a templomot, az éjféli misét, a reformátusok inkább a keresztutat jelölik meg. JEGYZETEK 1. SEBESTYÉN Gyula: Luczaszék. Ethnographia XX. (1909) 314, DIÓSZEGI Vilmos: Sebestyén Gyula. Budapest, 1972. 102-104. 2. SEBESTYÉN Gyula: op. cit. 314-315. 3. RÓHEIM Géza: A luczaszék. Néprajzi Értesítő XVI. (1915) 28. 4. RÓHEIM Géza: op. cit. 28. 5. RÓHEIM Géza: op. cit. 28-29. 6. GYÖRFFY István-VISKI Károly: A magyarság néprajza. II. Budapest, é.n. 1477. ábra. 7. SZOBOSZLAI Istvánné: Szokások, babonák.Vál.VAz István Király Múzeum Néprajzi Adattára (IKMNA) Lelt. sz.: 51.1. 45