Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Lukács László: Lucaszék

Az esetről a szomszédos községekből Válón szolgáló leányok is hallottak. Tordason így mesélte el 1951-ben a 76 éves Bradák Jánosné: „Luca napján — Válban szolgáltam akkor — készült a lucaszék, karácsony böjtjéig. A szen­teltvízhez odaállították, az volt a boszorkány, aki nem tette bele az ujját a szenteltvízbe, csak úgy csinált, mintha beletette volna. Aki az volt, az mind kifelé nézett. Ismerték az embert, aki a lucaszékébe ült, kifelé sompolyogtak a mise vége előtt a templomból, a híd alá bújtak, s mikor ment haza az em­ber a lucaszékkel, behúzták a híd alá. Azt mondták neki, ha elárulja, hogy kik a boszorkányok, azonnal meghal. Hogyha nem, akkor élhet, de jól vi­gyázzon magára. Ekkor az embert jól elverték, és elvihette a lucaszéket ha­za. Többet nem is mert beleülni." 7 Kajászószentpéteren a lucaszéket 13 napig csinálták. Karácsony éjszaká­ján kivitték a keresztúthoz, nagy bundában ráültek. „Fehér boszorkányt, kutyaszeműt" láttak róla. Tordason 1951-ben a 71 esztendős Bradák János mondta a lucaszékről: „Lucaszéket mi is csináltunk, herelevélben áztatott kukoricahéjból, négylábú kis szék. Ezt elvittük az éjféli misére, az oltár elé letettük, s aki erre ráült, az látta a boszorkányokat. A széket Luca napján kezdjük csinálni és karácsonyra fejezzük be. Tizenkét napig tart, minden nap dolgozunk rajta valamit, különösen este. Én nem ültem benne, csak se­gítettem a lucaszéket csinálni. Aki benne ült, elmondta, mit látott, aztán még a mise befejezése előtt el kellett menekülnie, és elszórt valamit maga mögött, nem emlékszem, hogy mákot-e vagy kölest. Ezt a boszorkányoknak fel kellett előbb szedni, s ak­kor elmenekülhetett az ember." 8 Bicskén a lucaszék Luca napjától kará­csonyig készült úgy, hogy minden nap dolgoztak rajta. Különböző fafaj­iakból faragták, ülőkéjét 13 szálból összefont rozsszalmából készítették. Gyúrón a lucaszék ülőkéjét kukoricalevélből fonták. Készítését a lányos házaknál már advent elején elkezdték, hogy Luca napjára elkészüljenek ve­le. Luca estéjén a lány kivitte a kapuba, ráállt, s aki először arra jött, azt mondták, az lesz a férje. Ahol nem volt eladó lány, ott a lucaszék Luca nap és karácsony között készült. Aki az éjféli misén a templomajtóban ráült, az meglátta, hogy kik a falu boszorkányai, mert azok az oltárnak háttal álltak. Pázmándon Csurgó Ferenc nagyapja csinált lucaszéket. Történetét 1964­ben Kresz Mária rögzítette magnetofonszalagra: „Hát az csinált lucaszéket. Pázmándon még senki nem csinált, csak az én nagyapám. Az csinált luca­széket, de hogy hánba vót, azt nem tudom. Nagyon rígen vót. Az édes­anyám még 7—8 éves vót. Aztán mikor elkészült, de azt december 13-án kezdte csinálni, aztán minden este csináta. De tisztán fábul vót, még a szö­gek is fa. Aztán tizenhárom féle fa. Szegény anyám mesélte, hogy elment a szőlőbe, aztán hazahozott egy olyan kishordónak a fenekét. Allett a széknek a teteje. Aztán mikor ideért az éjféli mise, akkor ement az éjféli 42

Next

/
Thumbnails
Contents