Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lakovits Emőke: Sebestyén Gyula és a vidéki gyűjtőszövetségek

legény és leány, házasság, a családi élet, élelmezés, lakás és ruházat, foglalkozások, egészség és betegség, halál, táltoskodás, jeles napok, állat- és növényvilág, elemek, az ég és levegőég, mitikus lények. A Tájékoztató megfogalmazói csak a mágikus cselekvések és a hitvilág jellemzőinek feltérképezését várták. Mindössze a családi élet című alpont tartalmaz néhány társadalomnéprajzi szempontot a rokonságra és háznépre vonatkozóan. Figyelemreméltó a Tájékoztatónak a fényképek és rajzok készítésének szükségességét és forrásértékét hangsúlyozó felhívása. Ez a Tájékoztató ugyan részletesebb a korábbi gyűjtési felhívásoknál, azonban a jelenségek minden apró részletének feltárására még ez is kevésnek bizonyult, amint arról a gyűjtött anyag alapján ma képet alkothatunk. Ez még mindig nem volt más, mint egy nagyon tömören megfogalmazott útmutatás. Az óriási érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Tájékoztató röviddel megjelenése után 11 ezer példányban fogyott el. Tulajdonképpen ekkor bontakozott ki nagy lendülettel igazán az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom, megmutatva a benne rejlő erőt. A mozgalom mai tagjainak kiemelkedően színvonalas tevékenységének és áldozatosságának megjutalmazására alapította a Magyar Néprajzi Társaság 1969-ben a Sebestyén Gyula Emlékérmet. Sebestyén Gyula a gyűjtőtevékenység minél szélesebb kiterjesztését elengedhetetlenül fontosnak és sürgetőnek tartotta, hangsúlyozva, hogy: a néphagyomány generációkhoz kötött, emlékanyagának összegyűjtése azért szorgalmazandó, késlekedést nem tűrő, mert nemzedékek kihalásával ezek az emlékek is elpusztulnak, s velük a magyar művelődéstörténet fontos részletei semmisülnek meg. A vállalkozást Sebestyén Gyula nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi fontosságúnak tartotta, úgy ítélve meg az akkori helyzetet, hogy: „a néphagyományok megmentésének ez az utolsó órája."

7 A gyűjtőtevékenység minél eredményesebbé tételére a Magyar Néprajzi Társaság és a FF Magyar Osztálya Sebestyén Gyula vezetésével elhatározta vidéki vándorgyűlések tartását, amelyeket rendszeressé is tettek. Ezeknek és a felhívásoknak eredményeképpen alakultak meg a vidéki gyűjtőszövetségek, amelyeknek szellemi irányítását Sebestyén Gyula vállalta és végezte. Általában elmondható ezekről a vándorgyűlésekről, hogy az előadások egy része általánosabb, a másik pedig az adott földrajzi egységhez kapcsolódó néprajzi problémával foglalkozott, majd külön előadásokban ismertették a FF Magyar Osztályának célkitűzéseit, az országos gyűjtések szükségességét, a gyűjtés módját és a lehetséges pályadíjakat. Az előadások után mindig kimondták a gyüjtőszövetség megalakulását. Sebestyének úgy képzelték el a gyűjtőszövetségek működését, hogy: a pályadíjak kitűzésére megalakulnak, s a pályázat lebonyolítása után a következő pályadíjak kitűzéséig megszűnnek. A kettő közötti időben azonban intenzív gyűjtőmunkát 26