Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Selmeczi Kovács Attila: Sebestyén Gyula és a Dunántúl néprajzkutatásának kezdetei

rosan összefonódott a tárgygyűjtéssel, a helyi múzeumok műtárgyállományának gyarapításával. Ez a tevékenység azonban többnyire a népművészeti alkotásokat tartotta szem előtt. Éppen ezért rendkívül nagy jelentősége, orientáló hatása volt az olyan szakmai útmutatónak, mint amilyet 1906ban Bátky Zsigmond adott közre a néprajzi gyűjtemények létrehozásához.

23 Ennek a mindmáig számontartott munkának azonban éppen a Dunántúlon akadt méltó előzménye, amiről a tudománytörténet sajnálatos módon megfeledkezett. Ugyanis egy évvel korábban jelentette meg Sági János a néprajzi tárgygyűjtéshez szolgáló útmutatóját, azon korszerű szellemben, amely szerint a paraszti kultúra hétköznapjainak tárgyi világát is a „néprajzi kincseink" közé sorolta, ezért a teljes tárgyi kultúra gyűjtését szorgalmazta. Megfogalmazása szerint „A néprajzi gyűjtés szabálya, hogy a nép házából és háza tájáról hozzunk el minden népies ízű tárgyat, a melyből eddig nagyobb mennyiségben nem gyűjtöttünk. Gyűjthetjük mindazokat a tárgyakat, a melyeket a nép maga készít, a faluban csináltat, vagy a kereskedésben vesz. Czélunk előtt az lebegjen, hogy bemutassuk, miként élt az ország, különösen a magyarság zöme: a nép eddig, és miként él most. Nem kell tehát kuriózumot keresni."

24 Sági Jánost az első tudatos néprajzi gyűjtőink között kell számontartani, aki 1902—1910 között a keszthelyi múzeum néprajzi osztályának vezetőjeként működött. A keszthelyi múzeum neki köszönheti legértékesebb néprajzi tárgyait, különösen a pásztorfaragások és a céhemlékek terén, amihez kitűnő fényképfelvételei járulnak.

25 A tárgy dokumentálásra támaszkodó, korszerű szemléletmód tükröződik a Néprajzi Értesítőben megjelent tanulmányaiban,

26 de különösen a Malonyay Dezső által közreadott dunántúli népművészeti kötetekben, melyekben a balatonmelléki pásztorművészet gazdag tárházát, valamint a művészkedő pásztor alakját mutatja be saját fényképfelvételeivel illusztrálva.

2 7 A vidéki muzeológiai munka elősegítésére a század elején tulajdonképpen még egy gyűjtési útmutató látott napvilágot a Dunántúlon. Bellosics Bálint 1907-ben adta közre szerény terjedelmű tájékoztatóját elsősorban a dél-dunántúli társadalmi gyűjtők számára, amiben rendszerezi a népi kultúra gazdag tárgykészletét, hangsúlyozva a mindennapi tárgyak, eszközök muzeális értékét.

28 A vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményeinek létrehozásához vagy fejlesztéséhez a század eleji gyűjtési útmutatókon kívül jó szolgálatot tett a korábban szerveződött múzeumi gyűjtemények ismertetése. A Néprajzi Múzeum, mely szakfelügyeleti hatáskörrel rendelkezett az ország múzeumainak néprajzi gyűjteményei felett, kezdettől törekedett a megfelelő szakmai színvonal biztosítására. Ennek jegyében a századfordulón megindított központi kiadványában meglehetősen nagy számban jelentek meg gyűjteményismertetések éppen a Dunántúlról.

2 9 19