Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

dúlnak elő főúri tulajdonból kikerült intérieurök is, de arra, hogy főúri családjait egy nemzet a mi messzemenő módszerünkkel gloíifikálta volna, nincs eset. Annak feltüntetésénél, hogy a keleti rokonaitól elszakadt magyarság nyugaton nemcsak a világi, hanem az egyházi kultúrának is egyaránt részesévé lett, a történelmi időket az élet teljességében megelevenítő művelődéstörténeti múzeumi rendszer nálunk az egyházi emlékek gazdagságát sem mellőzheti. A Dunántúli Központi Múzeumot a magyar kath. egyháznak meg kell ajándékozni egy régi templomhelyiség beépítésével. Ennek falain alkalmaznánk a XIV. századi zalavármegyei falfestmények és a sólyi egyház festett mennyezetének tökéletes másolatait. Itt helyeznénk el a dunántúli egyházak műtörténelmi értékkel bíró letétjeit s a múzeum minden értékesebb egyházi régiségét. Egy szomszédos helyiségben, vagy a templom barátlakásos járulékában helyezhetnénk el a dunántúli szentek (Szent Márton, Szent Jeromos stb.) régi egyházművészeti emlékeit, fametszeteit, irodalmi emlékeit s a dunántúli magyar egyházak okleveleinek, könyvészeti emlékeinek (az 1055-ki tihanyi alapítólevelének, a veszprémvölgyi apácák Könyves Kálmán királytól származó 1109-ki görögnyelvű levelének, a szigligeti vár egyházi eredetű tatárjárás utáni felépítését tárgyaló királyi okleveleknek stb.) beszédes fototípiai másolatait. Szóval csupa olyan egyházi régiségünket, amely bennünket szemléleti úton a legnagyobb igényű művelt idegennel is a középkori nyugati egyház kultúrközösségében helyeztet el. Mivel szép országunk elfoglalása alkalmával a magyar nemzet törzsi alapon nyugvó s még a XII—XIII. századi latin krónikáinkban is communitas regni-nék. nevezett társadalmi közösségben élt, vagyis a vagyontalan magyar zsellért és szolgát nem ismerte, a magyarság művelődéstörténeti emlékeinek népi részében nagyon sok fejlettfokú régiségre bukkanunk. Különösen áll ez a legalsórendűnek vélt pásztorruhák és pásztorkészségek díszítő stíljére. A bakonyi karikások, veszprémi szűrök, somogyi tükrösök, só-borstartók, borotvatokok, csutorák, ivó tülkök stb. cifrázása a népi ornamentika legelsőrendű termékei közé tartoznak. Ugyanez áll a házüpar számos ágára is. A drávamenti szőnyegszövés, a tolna—baranyai csipkeverés, a sárréti horgolás és hímzés, a bakonyi szőrzsinór-díszítés stb. népünk iparművészeti készségének éppen olyan súlyos tanúbizonysága, mint aminő a kisipar terén jeleskedő régi szíjártók szironymuAkáiban, a bábsütők mintáiban, a kádárok és asztalosok faragványaiban, a gelencsérek díszítéseiben és plasztikai formaérzékében is gyakran megtalálhatunk. A Balatoni Múzeumnak, noha csak a Balatonvidékre szorítkozott, máris igen értékes néprajzi gyűjteménye van. Ha az egész Dunántúlt gyűjtési területének tekintheti, a kitűnő szombathelyi és soproni néprajzi gyűjtemények segítségével előre megállapíthatók azok a hatalmas arányok, amelyeknek méretei szerint egy dunántúli központi múzeum néprajzi osztálya okvetlenül 101