Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

A darabszám összegyűjtendő anyagból telik ki a múzeumnak tárgyak szerint csoportosított gyűjteménysorozata. így jön létre a Dunántúl külön néprajzi és külön iparművészeti kerámiai gyűjteménye. Az utóbbi részben lesznek külön pápai, városlődi, herendi és pécsi csoportok. A világhírű Zsolnaygyárnak tulajdonképpen nem is a székesfőváros forgatagában, hanem itt kell dunántúli eredetének glóriájában a Magyarországot tanulmányozó külföld előtt fényeskednie. Ugyanez áll a Fischer- és Farkasházi-család művészi múltjára és jelenére is. Ugyanide kell összehordanunk azt a gazdag anyagot, mely a dunántúli régi óraművesség virágzását a mesterek jelzéses példányainak tömegével lesz hivatva igazolni. Felkutatandók a Bécsnek és Grácnak dolgozó határmenti régi műasztalosaink utódoknál és rokonoknál még mégtalálható remekei is. Gyűjteni kell a használhatlan, vagy újjal kicserélt templomi régiségeket. Az ostyasütők, bábsütőminták, községi és családi pecsétnyomók, céhládák, céhkorsók stb. sorozatos gyűjteményei éppen olyan ékességei egy központi iparművészeti gyűjteménynek, mint a fa- és fémmegmunkálásnak ritkábban fölmerülő nagyon régi példányai, vagy nagyon értékes remekei. Mikor végül a múzeum iparművészeti részben is gazdag gyűjteményeinek méltó elhelyezésére kerül a sor, a Dunántúl művelődéstörténetének ez az országos jellegű központi letéteményese már arra is fel lesz készülve, hogy benne a dunántúli történelmi családok teljes sorozatát legalább egy-egy külön helyiséggel képviseltesse. Az Esterházy, Battyány-Strattmann és Festetich hercegi családok, a Zichy, Károlyi, Hunyady, Somsich,Pálffy, Szápáry, Bánffy és a többi dunántúli vagy dunántúli eredetű grófi és nagyobb törzsökös nemesi családaink muzeológiai szerepeltetésére a román, germán és szláv népek közé ékelődött és történelmi szerepre hivatott magyarságnak azért van szüksége, mert e családok történetének mélységét és kulturális tartalmát a tőlünk nyelvileg teljesen elzárt idegen látogató semmiből sem ismerheti meg olyan meggyőzően és olyan tiszteletet parancsolólag, mint hogyha a hadinépnek ismert magyarság történelmi családjait régi otthonunknak bemutatásával a nyugati művelt népek kultúrközösségébe főúri mértékkel tudjuk beleállítani. Erős a hitem, hogy e tudattól áthatva, főúri családjaink csak helyeselni tudják a Dunántúli Központi Múzeumnak azt a tervét, mely állandó épületét úgy kívánja felépíttetni, hogy bele intérieurökül a családok tulajdonában meghagyandó letétek számára, a családok régi várainak, várkastélyainak, vagy történelmi nevezetességű épületeinek egy-egy helyisége tökéletes másolatban, esetleg eredeti részek felhasználásával legyen beépítve, így részesülhet a múzeum abban a szerencsében is, hogy néhány ilyen helyiségnek korhű lesz a teljes berendezése is. Művelődéstörténeti téren néhány újabban létrejött múzeum, pl. a müncheni Bajor Nemzeti Múzeum és a norvég nép szabadégalatti múzeumparkkal kapcsolatos krisztiániai múzeuma, ilyen tökéletes együttessel ért el legmesszebbenő eredményeket. For100