Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

volt egy-két falba vájt négyszögletes üreg apró szerszámok, kacat elhelyezésére. Ilyen falkászlikat csináltak a szőlőhegyek présházaiba is, így a Bakonyi Ház falkászlija a vászolyi szőlőhegyből került elő. Kinn a hegyben eredetileg pálinkás, boros üveget tartottak benne, utóbb azonban ez is lomtárrá vált, mindenfajta üres üveg, dugó, cédula, ringy-rongy és egyéb haszontalanság őrzésére. Mert a paraszti életben általános volt az az elv, hogy mindent meg kell őrizni, el nem szabad dobni, s így került egymás mellé a rossz rongy, amit soha nem használnak és a fontos számla, amit amikor szükség van rá, reménytelenül keresnek, meg nem találnak. Késői, úri hatásra terjedt el a falun a fennálló szekrény, ami aztán feleslegessé tette a ládát. A Bakonyi Házban kiállított szekrény Balatonfüredről jutott a múzeumba, díszítésében rokokó elemet fedezhetünk fel. A múzeum bútoranyagában van két, élénk színes virágmintás szekrény is, az egyik festett szekrény 1832-ből, a másik 1842-ből származik, s e darabok Bakonynánáról, illetve Nagyesztergárról kerültek a múzeumba. Ilyen élénkre festett szekrények elsősorban a német telepítésű falvakban voltak divatosak, így, akár a mennyezetes ágy, kevésbé illettek volna a Bakonyi Ház kisnemesi jellegű szobájába. Ruhatartó rúd a kályha mellett csak a német falvakban fordul elő, s azt se látjuk a kisnemesi házban, hogy a csizmát a mestergerendára akasztanák. A ruhaneműek felakasztására fogast erősítenek a falra. Az ágyhoz ágynemű is tartozik, s erről is érdemes néhány szóban szólni. A régi vánkos általában hosszú,