Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

SZOBABELSÖ ÁGGYAL ÉS BÖLCSŐVEL választják. Előfordul az is, hogy örökléskor a sarokpadon is osztozkodnak, kettévágják és az egyes féldarabokat különböző házakba vagy akár egy másik faluba viszik. A faragott keményfa bútortárgyak közt kétségtelenül a legváltozatosabbak, a legszebbek a faragott támlájú székek. A Bakonyi Ház faragott támlájú székei közül három barokk, egy copf stílusú. Külön ki kell emelnünk az 1704-es évszámos legrégibb darabot. A támlája a többitől eltérőleg keskenyebb, illetve felfele keskenyedő és ebben a formában valóban a XVII. század úri bútordarabjának visszhangja. A kályhánál egy karosszéket láthatunk, kényelmes ülőbútort, amiben rendszerint az öregek üldögéltek a meleg kályha mellett. Talán búslakodtak is közben, mert a népnyelvi meghatározásban búsúlós%ék-k.ént szerepelnek. A búsulószék a bakonyi magyar házak szobájában meglehetősen ritkán található, inkább a német falvakban bukkan fel. Bakonyi szobáról lévén szó, itt is a konyhából fűthető zöld szemes kályha áll. Tegyük hozzá, hogy ugyanez a megoldás látható a régebbi úri házakban,