Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

keskeny volt, anyagát helyben fonták, piros mintásra szőtte a takács. A gyerekvánkos (a pólyavánkos) hosszú és egészen keskeny volt. Érdekes, hogy a mai dunyhának régen párna volt a neve, piros csíkos helybeli szőttes volt, fosztatlan libatollal töltve. Ciha a vánkoshuzat neve. Általában szerették a jó vastag, meleg dunyhákat, nyáron is ezt használták, paplant csak ritkán. Az ágyat városi módra vetették meg, még a legszegényebb helyen is takaróval borították le. Egy ágyban rendszerint többen aludtak, ha hátsó szobájuk volt, abban, míg a jobbik, első szoba ágyai ugyanakkor üresen álltak. Szobánk megvetett ágyán szépen hímzett lepedőt és párnákat láthatunk. A kiállított áttört és lapos hímzéssel dúsan díszített szélű lepedő a halottas lepedők csoportjába tartózik, a halottas ágy tartozéka volt. A lepedőszél ismételten visszatérő díszítő eleme a színes selyemfonállal hímzett kakas alak. E motívumnak feltehetőleg kultikus magyarázata van, amennyiben az ősi hit szerint a haldokló lelkének elvitelére egy madár jelentkezik. Különben a halottas lepedők legnagyobb része szlovák eredetű, szlovák vándor kereskedők, házalók hozták a Dunántúlra a múlt század folyamán és árasztották el termékeikkel az itteni falvakat. A párnahajak szélét a legtöbbször keresztszemes hímzéssel díszítették, s ezek mintáiban még reneszánsz emlékeket fedezhetünk fel. A Bakonyi Múzeum keresztszemes párnahaj darabjainak legnagyobb része az Északi-Bakony területéről került elő és e hímzések kétségtelenül összefüggésben állanak az irodalomban már korábban ismert rábaközi keresztszemes hímzésekkel. A párnahajak, lepedők hímzésével kapcsolatban érinthetjük a bakonyi hímzőmesterséget is. Az említett darabokon kívül környékünkön vállkendőt, fejkendőt, keszkenőket díszítettek hímzéssel, s az elterjedt techBAKONYI CIFRASZOR