Vajkai Aurél: Veszprém. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

asszonyok a préselni való magvakat, a feldolgozás a magok megtörésével kezdődött, kölyüvel vagy fejlettebb fokon körben járó lóval hajtott malomban. Az itt használatos malmok közül még római mintára vezethető vissza az a fajta szerkezet, ahol egy vízszintesen fekvő kövön két függőleges helyzetben levő malomkő forog körbe. A megőrölt magvakat megdagasztották, megpirították, s csak ezután került az olajprésbe. Az olajprés működési elve hasonló volt a Balaton mellékén elterjedt szőlőpréseknek egy régebbi fajtájához, a régős préshez. Két hatalmas tölgyfagerendát facsavarral közelítettek egymáshoz, s így sajtolták ki a gerenda közé tett olajtartalmú magot. Az olajmalom e formája szintén római mintákra vezethető vissza. MÉCSESEK, GYERTYATARTÓ A világítás másik módja a gyertyával való világítás. A házilag gyártott gyertyák készítéséhez volt szükség az itt is látható gyertyamártó edényre. A négyszögletes formájú, kevés díszítménnyel cifrázott, olykor a névmonogrammal, évszámmal is ellátott edénybe öntötték a faggyút, s a kihűlő faggyúba mártogatták be a bélnek való fonalat. A bemártás után kivették, s ha a faggyú kihűlt, újra beleeresztették, folytatva mindezt addig, amíg a gyertya el nem érte a kívánt vastagságot. Egyszerűbb gyertyatartókkal présházakban, pincékben még napjainkban is találkozhatunk. Tolókával lehet a gyertyát magasabbra vagy alacsonyabbra emelni, belét régen a hozzátartozó ollóval, a koppantóval nyesték el. Beszélhetünk még az említetteknél is ősibb, kezdetlegesebb világítási módról. A Balaton mentén vagy száz évvel ezelőtt még ismerték a fokiával való világí tást: a foklatartóra s^jjácsot erősítettek, s azt meggyúj3 5 tották, ennek világa mellett fontak az asszonyok. Ennek