Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A konyha a kezdetlegesebb tüzelőrendszert, a füstös konyha típusát képviseli, vagyis az egész háznak nincs kéménye, a konyha szabályszerűen lepadlásolt, s a füst ott hagyja el a házat, ahol utat talál. Az oldalfal mellett láthatjuk az eléggé kezdetlegesnek mondható kemencét, előtte és oldalánál padkával, mindez kőből, sárból építve. A padkán szabadon égett a tűz, innen gyújtottak be a kemencébe, de innen fűtötték a szobában levő zöld szemes kályhát is. Azért még egy rézkatlannak való foglalatot is szerkesztettek, a könnyebb vízmelegítés érdekében. Megtalálható aztán néhány tárgy a konyhák megszokott leltárából, s itt csak a két tüzjkutyára érdemes felfigyelni. A berendezés szerény, különben is mindkét helyiségnek földes padlója van. Érdekesebb látnivalóval szolgál a következő házrész, a fészer, mert ebben találtak helyet a halászati tárgyak, természetesen a kiállítás részére csoportosítva, mivel a valóságban például a bödönhajót nem volt szokásos a fészerben tartni. Kezdhetnénk talán mindjárt a bödönhajóval. A balatoni halászok jellegzetes közlekedési eszköze volt, amiről több régi híradásunk van, festményeken is EGY FATÖRZSBŐL KÉSZÜLT BALATONI BÖDÖNHAJÓ megörökítették, az újabb néprajzi irodalom többször szóvá tette, de voltaképpen pontos leírást senki sem adott. Pálóczi Horváth Ádám, aki huzamosabb ideig élt vidékünkön, Balatonfüreden, Szántódon, 1789-ben írt egyik versében (Balatont veszedelem) mondja, hogy Tihany közelében délelőtt csendes időben egyetlen fatörzsből vájt kis csónakon hirtelen vihar érte el a vízen, s e leírásból a bödönhajóra ismerünk. - A keszthelyi egykori halászcéh zászlajának címerén a halász a Balatonon bödönhajóból szigonyozza a halat. - 44