Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A HALÁSZCÉH-HÁZ FÜSTÖS KONYHÁJA - ÉS SÁRKEMENCÉJE nácról. Kb. a múlt század közepén építették, s 1934-ig volt használatban. A háborús időkben nagy részében tönkrement, 1965-ben helyreállították. Szobájának berendezése a szokásos múlt századvégi Balaton-melléki szobabelsőt mutatja: sarkos elrendelésben sarokpad, előtte intarziás keményfaas^tal, mindkettő 1898-as évszámmal. A hosszanti fal mentén ágy szekrény, ágy következnek, a kályha mellett láda. Melegről a vidékünkön elterjedt %öld szemes kályha gondoskodott, fűtése a konyha felől történt. A vaklik a kályha mellett kapott helyet, nyilván azért, hogy a vaklikba helyezett valamiféle világítótest a kályhánál melegedőnek fényt adjon. így fontak régen az asszonyok a kályha közelében, s esetleg még a vaklikba állított fokla pislákoló lángjánál. Vagy olvasták talán (ha olvasni tudtak) a kalendáriumot. Fejlettebb formában a vaklik egyszerűbb-díszesebb fakeretet és lezárható ajtót kapott, s akkor már az előkelőbben hangzó falkászli nevet kapta. Esetünkben a felül tálasnak kiképzett falkászlin városlődi tányérokat láthatunk, bent a szekrénykében pedig üvegpoharakat. A múzeumi berendezésben így rend honol a kászliban, a valóságban azonban inkább - lomtár. 4

2