Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

tött szerződés néhány jellemző pontja: „A céh halat köteles adni az uraságnak előre meghatározott áron. A halvételre az uraságnak előjoga van. - Minden halásznak egy csónaka és két evedzője legyen. - Minden eszközt a halászok szereznek be, csak a nádat kapják az uraságtól. - Ha az uraságnak hal kell, el kell menni halászni, a rekeszekben, haltartókban vagy jégveremben mindenkor elegendő halat kötelesek tarani. - Azt árendás halászok tartoznak az uraságnak kívánságára jóféle halakból taxa szerint halászlevet készíteni." A múltban a Balaton területén - 106549 holdon mindössze negyvennégy birtokos osztozott. A céhek megszűnésével 1890-től a Balatoni Halászati társulat, 1900 óta a Balatoni Halászati R. T. működött, az utóbbi az 1930-as években kilenc halászteleppel. 1949-ben állami vállalat, a Balatoni Halászati Vállalat létesült, központja Siófokon, telepei Alsóörsön, Tihanyban, Szemesen, Fonyódon, Badacsonylábdiban és Keszthelyen vannak. A „LÁTOTT HAL" JELZÉSE TIHANYBAN (HERMAN OTTÓ UTÁN)