Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

Az egész Balatonnak a legnevezetesebb, a múltban mindenesetre a legjelentősebb halfogási módja a jégi (vagy helyesebben: a jég alatti) halászata volt. Mint különlegesség már korán felkeltette a tudósok figyelmét s az első szakszerű leírást Bél Mátyástól olvashatjuk. Bél először 1701 telén figyelte meg a téli halászatot. Amikor már jó erősre befagyott a Balaton vize, akkor mentek ki halászatra. A halászmester előzetes tájékozódása alkalmával kiszemelte az alkalmas helyet, a tanyát. Akkor indultak el, amikor a jég a tizenkéthuszonöt centiméter vastagságot már elérte. A halászbanda két nagyobb szánkóval jött ki, az egyiken a hálót, a kötelet, a másikon a halas zsákokat, tarisznyákat stb. vitték. A négyszáz méter hosszú háló kezeléséhez tizennyolc emberre volt szükség, indulás előtt a halászok jégpatkót kötöttek csizmájukra. A tetthelyre érve először a bedöniő léket vágták ki a jegellő fejszével, amin majd a víz alá merítik a nagy hálót, majd kivágták a többi léket egymástól vagy húsz-húsz lépés távolságban, olykor két kilométer hosszúságban is, amekkorára méretezték a tanyát, s végül kivágták a hú^óléket. Ezután a jég alá buktatott ve^érrúd irányításával a bedöntőléken jég alá került lassan az egész háló, amivel a tanyát bekerítették, végül a két hálószárny összeérve megjelent a kihúzóléken, végén a hallal teli zsákkal. Jellemző a jégi halászat méreteire az, amit Lóczy Lajos, a nagy Balaton-kutató írt útjáról, amikor 1893 januárjában Keneséről a jégen át Keszthelyre utazott szánkón: - „A keményre fagyott jégen megélénkül a tó, szekérkaravánok járnak rajta keresztül, a halásznép szüreti ideje ez, messze látható sötét pontok nyüzsögnek rajta sűrű rajokban. A falvak halászkompániái megerősödve nem-halász segítőkkel, kinn vannak a tó közepén. Akárhányszor a tó hosszán ezernél több ember van egyszerre, eltűnő kicsinységű foltokban a jégen". - Nagyban ment még a jégi halászat 1929-ben, az emlékezetes kemény tél idején, de nehéz munkájukkal e fáradt emberek mindössze havi negyven-ötven pengőt kerestek. Mindenesetre fáradságos és nagy figyelmet követelő munka, gondoljunk a sok lék vágására a vastag jégen, a nehéz háló húzására olykor kilométereken keresztül, a szeleknek kitett jégpusztaságra, a metsző hidegre, a bizonytalanságra, hogy megakad-e a háló, s nem sikerül a tanyavetés, kicsi a fogás stb. Veszedelmes mesterség is volt, a hirtelen jött enyheségek válságossá tehették a jégen szorgoskodó halászok helyzetét. A Balatongyörök közelében levő SzentMihály-kápolna régi fogadalmi képe azt a jelenetet örökítette meg, amidőn 1739-ben jégi halászat alkalmával negyven embernek sikerült egy jégtábláról megmenekülnie. Eötvös Károly egy 1828 körüli szerencsétlenségről ír, amikor tizennyolc alsóörsi halász maradt örökre a jég alatt. 1868-ban pedig tizenkilenc balatonfőkajári halász közül csak egynek sikerült megmenekülnie. A jégi halászat szerszámkészlete - ami különben meglehetősen azonos Európa több országában, elA HALÁSZCÉHHÁZ FÉSZERE (RÉSZLET)