Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

elvesztették, hasonlóképpen kicsúszott hatáskörükből a révészet, a halászat. A szőlőt a filoxera pusztította el, s amíg másutt a Balaton mellékén ezeket újabb szőlőtelepítésekkel pótolták, addig a tihanyi szőlő elvesztette jelentőségét. A statisztikai adatok szerint 1873-ban még 146 hold szőlőjük volt, 1935-ben pedig csak 87 kat. hold, s ez a terület azóta is tovább csökkent. Régebbi présház is csak egy akad Tihany területén, ez is uradalmi, klasszicizáló bejárattal és 1822-es évszámmal. Tihany népe korábbi megélhetési forrásait elvesztette, meglehetősen leszegényedett és ezt a faluképén is láthattuk még néhány évvel ezelőtt: romlásnak induló házak, ledőlt kőbástyák, az utcán kecskekörmöt árusítgató toprongyos gyerekek. Pedig itt a népi építkezés úgyszólván helyi stílust alakított ki, a vakolatlan bazaltterméskő falazást. Ha a tihanyi házak szerkezetükben meg is egyeznek a Balaton-felvidéki népi építkezéssel, s ahogy ott, itt is előfordul a mellvédes, félköríves boltíves folyosó, a tornác, mégis szembeszökő a ház vakolatlansága, kivéve az ablakok körül vakolt és fehérre meszelt szegélyt. Erről a tihanyi ház azonnal felismerhető és más falubeli építkezéstől megkülönböztethető. Gyökeres változást jelent Tihany életében századunk rohamosan kifejlődött idegenforgalma: Tihany úgyszólván országunk egyik legfontosabb idegenforgalmi helyévé lépett elő, ezzel kapcsolatban megváltozott a nép élete, s a község már külsejében is átalakult. Mindez azonban egy újabb problémát vetett fel: milyen formában kapcsolódjon a lakosság az idegenforgalom új gazdasági rendjébe, meddig tarthatók meg a hagyományok a község külső arculatában, milyen mértékben válthatja fel a modern forma a hagyományost? TIHANY A BELSŐ-TÓ FELŐL