Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

leintve, hogy a Skansen épület második szobája takácsműhelyül szolgál, s itt a család ősi szövőszékén az utolsó vázsonyi mester, Szauer Ágoston dolgozik. Számos kisegítő eszköz tartozik a szövőszékhez, mint pl. a vetölapicka, s^olgavas, dörgölőfa, feszítő stb. A nagyobb szerszámok egy része a szobában látható, mint a csévélő rokka, vagy a ház külső falára felakasztva, a takácscégér szerepét betöltő vetőfa. Mesterünk takács családból származik, ahogy általában ez a mesterség családi örökségnek számít, a szerszámanyagot is úgy örökölte, s szállt apáról fiúra. Megvan még néhány régi családi mintája is, ezek ismétlődnek szőttesein. A hozott fonálból szőtt a megrendelő kívánságának megfelelőleg lepedőnek, abrosznak, törülközőnek való mintás anyagot, vagy máskor zsáknak valót. Hosszmértéke a 78 cm hosszú rőf, s e mérték után fizettek a megrendelők. Különben a 84 cm-es váTAKÁCSM1NTÁK A CSALÁD ŐSI SZÖVŐSZÉKE