Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

mazó leveles- és pénzesládája, a céhládákhoz hasonlóan szintén intarziával díszítve és a nagyobb biztonság okából két kulcsos zárral ellátva. Ezután iratok következnek: tanuló levelek, artikulusok, a bognárlegények rendszabályai 184j-ből. A céhartikulusok pontokba foglalt, minden céhtagra kötelező szabályok voltak. Rendszerint kézzel írt, szépen kiállított, díszes kötésbe kötött okmány, olykor nem kisebb személyek, mint pl. Mária Terézia császár- és királynő aláírásával. Rendszerint a hitélet, a vallás gyakorlásának hangsúlyozásával kezdődtek az artikulusok, ehhez kapcsolódott a káromkodási tilalom. - A legénynek három esztendeig vándorolnia kellett, majd a mesterek közt mesteresztendőt szolgálni, végül mesterdarabot készíteni. - Intézkedéseket tartalmazott a céhlevél a céhen kívüli kontárok működése ellen is. - ,,Az özvegy mesterné a legénnyel tovább folytathatja a mesterséget, de ha cégéres vétekbe esik, az ipart elveszti". - Az inas három-négy évig szolgál, utána tanuló levelet kap. - A mester legény éjfél után négykor keljen fel és este nyolcig dolgozzon. - Minden esztendőben céhmestert kell választani. A céhmester az illetlen és tisztátalan szót használó mestert megbünteti. - A beteg mestert a céhládából segíteni kell, ha pedig meghalt, el kell temettetni. - A céhtagokat táblával kell összehívni. Szép a pulai kovácsmester cégére is: művésziesen összefűzött kisebb-nagyobb patkók sora. Pula község Nagyvázsonnyal szomszédos, így a pulaiak a vázsonyi céhhez tartoztak. A csizmadia és a varga céh több emlékdarabbal szerepel, aláhúzva így is e céh egykori jelentőségét. MindeA TAKÁCS-CÉH JELVÉNYE