Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

mennyiségben, úgymint: krumpli, árpa, rozs, kukorica, szilva, törköly, söprű, serélesztő. Egy évben hatszáz akó pálinkát főztek, árujuk még Varasdra, Triesztbe is eljutott. Olajütés nagyban ment, repce-, kender-, lenmag olajat préseltek, az olajmalmot felváltva nyolc ló hajtotta, évente ezer mázsa olajat termeltek, melléktermékként tizenötezer db pogácsát. Az olajat Pesten, Kanizsán, Sopronban értékesítették, helyben csak kis mértékben. Régebben az olaj fontos szerepet töltött be a táplálkozásban, különösen katolikus vidékeken, mert ott nagyböjtben csak olajat használtak az ételek készítéséhez. Nagy gazdasági szerepe volt a hamu^sírnak, kellett az üveggyártáshoz, a vászonfehérítéshez (ahogy helyenként a paraszti háztartás még ma is felhasználja mosáskor a lúg készítéséhez). A hamuzsírégetés fő korszaka a XVIII. század, s Nagyvázsonyban 1848 táján évente háromszáz mázsa hamuzsírt főztek vaskazánokban. Termékük Magyarországon kívül Bécsben, Tirolban, Svájcban is piacra talált. A MÚZEUMÉPÜLET OROMFALA