Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

CÉHZÁSZLÓ TARTÓ VA SA gos hírűvé emelkedett. A megye kisiparának fejlettségét a természetadta körülmények elősegítették, így a fazekasságot az égetésre alkalmas föld, az erdő nyújtotta tüzelőanyag, a csapómesterséget (a szürposztókészítést) a Bakony birkatartása, nemkülönben a patakok (a sédek) víziereje. A karsztos, kevésbé termékeny veszprémi fennsík is az ipar felé irányítottá a földműves nép egy részét, s ez különösen érvényes Nagyvázsonyra. A kézművesipar múltjáról gazdag anyagot kaphatunk a megőrzött céhiratokból. A középkor folyamán kialakult céhek tulajdonképpen érdekszövetkezetek, a céhtagok termelését védték, harcoltak a kontárok ellen. Ténykedésükről pontos jegyzőkönyvet vezettek, számadáskönyveik, irataik részben megmaradtak s ezekből eléggé pontos képet rajzolhatunk az egykori céhekről és tagjainak életéről. Az első nagyvázsonyi céhlevélben csizmadia, lakatgyártó, kovács; szíjgyártó, csiszár, szűcs, ötvös mesteremberek szerepelnek 1657-ben, tehát már akkor fejlett kisiparosság lehetett itt, több mesteremberrel és sokfajta iparággal. 1726-ban hét vázsonyi céhről beszélhetünk, az 1848. évi összeírás pedig tíz céhet említ az alábbi kismesterségeket egyesítve: szűcs, német varga, bognár, kovács, rézműves, puskagyártó, asztalos, kőműves, kötélgyártó, szabó, kapcás, szűrszabó, csizmadia, takács, fazekas, kádár. Mesteremberből tehát volt éppen elég. Jellemző az is, hogy amíg Nagyvázsonyban a XVII. század második felétől a XVIII. század végéig nyolc céh szerveződött, addig a XIX. században egyetlen céh sem jött létre. 1828-ban 86 iparos Volt, de ezek közül csak ketten folytatták egész éven át mesterségüket. Az 1848-as összeírásból több érdekes dolgot is megtudhatunk, álljon erre szemelvényül néhány példa. Tíz kádármester volt akkor, a beteg legényeknek a gazdák viselték gondjukat. Tölgyfából készítettek hordót, csöbröt, szapul lót, sajtárt, fucsit, a fát a nagyvázsonyi erdőben vették az uraságtól, de utóbb a fa ára megdrágult, ezért sorsuk rosszabbra fordult. Hasonlóról panaszkodtak a bognárok is, akik különben öten voltak, szekeret, kocsit csináltak. (Itt kell megjegyezni, hogy bakonyi nyelven a szekér az a jármű, amit marha, tehén húz, míg a kocsi elé lovat fognak, rúdrendszeKOVÁCS-CÉGÉR