Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

indokolta a bakonybéli kőedényüzem létesítését, ahogy a rendelkezésre álló bőséges famennyiség vonzotta a múlt század folyamán a Bakonyba az üvegfúvó munkásokat és létesültek akkor az üveghuták, így többek közt Somhegy pusztán. A Bakonybél melletti (ahhoz tartozó) Somhegy puszta a XVIII. század elején keletkezett, s itt 1815-től üveghuta működött 1859-ig. A hutában boros palackot, poharat, üvegkulacsot és egyéb üvegtárgyat gyártottak. A somhegyi üveg kissé kékes zöld árnyalatú, átlátszó, a nyakán élénk kobaltkék üveggyűrűvel, esetleg kék az üvegdugó is. Az üveg köszörült díszítése gyakorlott kézre vall, nagyon finom, biztos vonalú, valóban jó iparművészeti darabokat készítettek. A maratott díszítésnek vissza-visszatérő motívuma az ugró szarvas, a népies jellegű virág, empire ékítmények. A somhegyi üvegholmit nagyon megkedvelhette a környező, főleg kisnemesi falvak népe, sok poháron, borosüvegen a megrendelő nevének monogramja is olvasható, s az egykori bútorok társaságába, a bolthajtásos szobába nagyon beillettek e tárgyak, stílusuk összhangban volt a környezettel. Ma ezeket az üvegeket népművészeti alkotásoknak érezzük, épp úgy, mint a helyben készült faragott keményfa bútort. Ahogy láttuk, Bakonybélt már a múlt század eleji leírás is magyar faluként jelöli meg, a szlovák telepesek tehát beolvadtak a magyarságba, s az 1900. évi statisztika mindössze 32 németet említ az 1495 magyar lakos mellett. Jelenleg kb. 1800-ra tehető a lakosságszám, ebből százhatvanan Somhegy pusztán laknak. MONOGRAMOS ÜVEG