Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A ház elsősorban é »ítészed tagozottságával, a gádor oszlopainak ritmus:"val, az arányok nyugodt, megbékélt csendjével szép és icm a külső falakra tapasztott, de lényegében oda nem tartozó díszítő elemekkel. A szoros, zsúfolt :pítkezésből érthető, hogy községeinkben igen kicsi a belső telek, ámbár azért a legtöbbször abban is helyet talál egy kis kert, gondosan elkerítve, nehogy a baromfi, állat betévedjen A

7" etemény, palánta, virágok vannak benne vegyesen. Ha valamivel bővebb a hely, hátul, a pajtán túl is lehet nagyobb veteményes, néhány kiöregedett, csenevész gyümölcsfával tarkítva. Valljuk be azt is, hogy az udvarok olykor meglehetősen elhanyagoltak, rendetlenek, bár ne feledjük, hogy a már eleve köves, karsztos altalaj miatt sem lehetne nagyobb rendet, tisztaságot teremteni, a hirtelen jött zivatarok alaposan feltúrják az utat, az udvarokat. A kerítések divatja is változik, így például a múlt század végi leírások szerint vastag deszkakerítés volt az általános, és a sövényfonásos kerekes kapu. Mindez ma már eltűnt, a falvakban általában szépen megépített, bár aránylag alacsony terméskőbástyák találhatók, persze inkább az utca felőli oldalon. Olykor viszont ennek az ellenkezője vehető észre: az utca felől nem is fontos a kerítés, de ugyanakkor a kert hátul tüskés „sem fű, sem fa" kerítéssel van elhatárolva. A gazdasági épületek meglehetősen változatosak, kezdve a legegyszerűbb, dúcokon álló, nád- vagy kukoricaszár-oldalú, rászórt szalmatetejű pelyvakunyhótól, törekestől, színtől a nemzetes falvak jól megépített, bolthajtásos, oszlopos istállójáig, hatalmas kőpajtáig. Pince viszont a Balaton melléki falvakban aránylag kevés van, hisz e dús bortermő vidéken a szőlőt kint a hegyben dolgozzák fel és ott is tárolják a bort. Mindazonáltal a régi, jól megépített kisnemesi házak alatt gyakori a kőbolthajtásos pince, amiben azonban manapság inkább krumplit, répát, kerti szerszámokat, oltványokat és sok egyebet tartanak, mint bort. Több, a Balatonhoz közel eső faluban még megtalálható a földbe süllyesztett, rendszerint szép nádtetejű községi íégverem. A Bakony községeinek jelentős része a török megszállás alatt elnéptelenedett, s a lakatlan terület benépesítése a XVIII. század elején indult meg nagyobb mértékben, elsősorban német telepesekkel. E század második felében harmincnál több községben írtak össze német lakosságot. Német telepesek érkeztek néhány Balaton menti, illetve Balaton környéki községbe is (pl. Balatoncsicsó, Örvényes). A Balaton menti német telepesek háza lényegében megfelel az itteni magyarság építkezésének, bizonyos különbségek azonban már a múltban is voltak. A XVIII. században azt írják az itteni építkezéssel kapcsolatban, hogy a németek csinosabban építkeznek, s kedvelik a sövényfalat. A múlt századbeli leírások is hangsúlyozzák a németek házának JELLEGZETES BAKONYI NÉPI ÉPÍTKEZÉS (ÖCS