„...Illő hozományokkal felszerelve...” Kiss Ilona magángyűjteményének textíliái

Intézet, Pápa) és 1931-ben tanítói oklevelet kapott. Négy esztendőt Geszten tanított, majd Budapesten főiskolai végzettséget szerezve, immár magyar-történelem szakos tanárként tevékenykedett Balatonfüreden 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig. Egyszer hagyta csak el állomáshelyét, amikor 1950-től 1955-ig Zircen lett iskolaigazgató. Nyugdíjazása óta nyáron Révfülöpön, télen Pápán él és dolgozik testvérével, Kiss Gizella nyugalmazott tanítónővel. Már gyermeklányként mohó érdeklődéssel fordult Nyárád népe, népélete felé. Először csak figyelte őket, igyekezett ellesni, elsajátítani tudásukat. Büszke volt rájuk. Tanárként később tanulmányozni kezdte múltjukat, életüket. Nincs olyan területe Nyárád népéletének, amelyet apró részletekig ne ismerne: akár az „öregfalu" családjairól, református egyházáról, temetőjéről, szokásvilágáról, az egyén és a közösség tudásáról, műveltségéről vagy nyelvükről legyen szó - Kiss Ilona Nyárád „tudósa" lett. Tizenkét esztendőt töltött, amikor felfigyelt az asszonyok által ismert és gyakorolt hímzéskultúrára, a gazdag, több történeti réteget magába ötvözött mintakincsre. Olthatatlan szerelem ébredt benne a díszített textíliák, különösen a sajátos csoportot képviselő halottaslepedők iránt. Mesterének Mórocz Máriát, a „nennét" (néni, nagynéni) tekinti, aki testi fogyatékossága miatt csak a „varróval" (varrnivaló) foglalatoskodott. Naphoszszat varrt, ismert minden mintát, amit több nemzedék Nyárádon valaha is használt, valamennyit „fejből tudta" (emlékezetből), előrajzolás nélkül varrta. Olyan halottaslepedőt senki nem tudott alkotni, mint ő. Kiss Ilona