„...Illő hozományokkal felszerelve...” Kiss Ilona magángyűjteményének textíliái

érvényesülő elvek tisztán megmutatkoztak. A kelengye modell volt, benne megfigyelhető a tárgyak rang szerinti rétegződése (köznapi és ünnepi), használat alapján való csoportosítása. Különösen jól érzékelhető mindez a textíliák esetében. A kelengye vászonneműit lányos családokban évekig készítették, gyarapították. Ez az együttes használója egész életére készült, összeállításánál a későbbi pótlási szükségletekre is gondoltak (pl. Nyárádon több helyen is 40 m sima vásznat adtak e célokra úgymond kiegészítőként). Nemcsak az egyén, hanem az egész család textilszükségletét biztosították vele. Egyes részeit több nemzedék használatára szánták; így az anya kelengyéjének bizonyos együtteséből és újonnan készített darabokból állt össze. Közöttük néhány darabbal a későbbi nemzedéknek kívántak üzenni (évszámok, feliratok). Az új aszszonynak a további kendermegmunkálás során nyert vászna részben a köznapi, elhasználódott darabok pótlására, részben pedig szükség szerint az új kelengye kiállítására szolgált. A köznapi textilek gyakorlati, míg az ünnepiek reprezentációs szerepet töltöttek be. Jelképek és üzenetek hordozói voltak, gazdagon ellátva kultikus célra készített darabokkal is, mint pl. a halottaslepedők. Egy asszony kelengyéjében 6-36 között mozgott egy-egy textilféleség száma (lepedők, szakasztóruhák, komakendők, abroszok, törülközők, takaróruhák, párnacsupok, zsákok). Az egyes csoportok mennyiségét a használatban betöltött szerepük határozta meg. S. Lackovits Emőke