„...Illő hozományokkal felszerelve...” Kiss Ilona magángyűjteményének textíliái

2. Szerszám nélküli puhító eljárás: gerebenezés előtt vagy két gerebenezés között végezték földön vagy zsákon, váltogatott taposással. Előfordult a két lábfej közötti dörzsölés és a sarokkal való morzsolás is. Neve: tiprás, nyomás, előképe a lábbal való bőrpuhítás. Társasmunka volt. A Balaton-felvidéki német községek többségében e célra csapódeszkát és csapókardot (Schwinge) használtak. 3. Gereben vagy közepes sűrűségű szegrózsás rostfésű: kovácsoltvas szegekkel sűrűn teletűzdelt, korong alakú falap, amelynek tartására hosszú deszkalap szolgál. Európa nagy részén elterjedt eszköz, korai változata a szegsoros rostfésű (déli szláv) volt, amelyet csak a középkorban (12-13. század) szorított ki német hatásra a szegrózsás változat. Bár honfoglalás előtti szavaink (kender, tiló, csepű, szösz) azt igazolják, hogy a magyarság már ekkor ismerte a kendert és feldolgozását, a rostkikészítés valamenynyi munkamozzanata csak a 13. századra vált ismertté, míg a vele kapcsolatos megfelelő eszközkészlet a 15. századra. A 16. században jött létre az a kiérlelt, megfelelő eszközkészlettel és eljárásokkal rendelkező kenderrostkikészítő technika, amely a 20. század első harmadáig élt. A magyar kendermegmunkálásra erős hatást gyakorolt a szláv lenkultúra, a német gyapjúkultúra és az eurázsiai bőrmegmunkálás. III. A vászonholmik fajtái és felhasználásuk Az emberiség egyik legrégibb technikai gyakorlata a fonás és szövés. Legősibb a sima alapanyag szövése, de a mustrás (mintás) szövés is nagy múltra tekint vissza. E