Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
papírmalmok és papírtörténet A két tétel egyikét nemes Vázsonyi István veszprémi könyvkötő közvetítette. E vásárolt két bála közepes nyomtatót (összesen 10.000 ív) 50 forintért vették, tehát 2,5 forint rizsmánkénti áron. A későbbi sólyi vásárlások elmaradásának oka lehetett, hogy azonos minőségű árut ugyaneny- nyiért, fuvarköltség nélkül be tudtak szerezni. A főkönyvekben igali áradatok is szerepelnek. Mivel eddig ez az első ilyen forrás, ezért néhányat itt ismertetek. 1845-ben az írópapír (posta?) rizsmája 7,5 forint. Az „ordinális nyomtató" 1847-ben mérettől függően 2,5 illetve 3,5 forint. 1850-ben egyszerre vásárolt 22.000 ív nyomtatópapírért 340 forintot fizettek. A következő évben a kancelláriai méretű (500x380 mm) nyomtató ára 4 forint rizsmaként. Nagy médián alakot is készítettek sajtó alá, de ennek ára ismeretlen. A gyári konkurencia termékei - tartósságuk kivételével - mind jobb minőségűek és olcsóbbak voltak. Ha a nyomdának kisebb tételekben különféle finom, színes papírokra volt szüksége, akkor gyakran a pápai helyi kereskedőknél megvehette. Ifjabb Tschepen Józsefnek „A Kék Golyóhoz" címzett fűszer-, anyag-, festék- és papírkereskedésében pl. 1852-ben egy rizsma gépi írópapír 6 forint 15 krajcárba került. Utódja 1869-től fia, Alajos, akinél rendszeres vásárló maradt a nyomda. Egy másik, papírral is foglakozó kereskedő ez időben Pápán özvegy Skolnik Mihályné, Karolina asszony, aki az 1860-as években még elsősorban könyvkötő és könyvbizományos. Ezeknek a tevékenységeknek az összekapcsolódása mindenütt általános volt, a szolid karriert az jelentette, ha a könyvkötőkönyvkereskedő végül nyomda- vagy lapkiadóvállalkozóvá lett. A felhasznált anyagok közül a papír az, melynek forgalma összeköti a területeket. A nyomda különféle vegyes vásárlásai közül néhány áradat özvegy Skolniknénál: 1863-ban egy ív merített diósgyőri papír (ismeretlen alak, típus) 42 krajcár, az ún. „natúr" papír íve 3 krajcár; egy konc nagy natúr papíros 70 krajcárba került. A folyamatos üzemmenethez alapanyagul szolgáló, nagy tételű géppapírok szállítója, a legfontosabb magyarországi kereskedőcég a pápai nyomda számára a pesti Dona Döme és Társa volt. A levelezésben, számlák között legtöbbször a náluk „eszközöltetett" vásárlásokra bukkanunk. Az 1840-es években még mint „Blana és Dona" szerepeltek; „a Pesti Papírmalomhoz" címzett 96
