Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet

Papírmalmok és papírtörténet

IV. A sólyi papírmalom felavatására (1790) írt versek

Németország jeles és bölcs találmánya A papíros műhely csuda alkotmánya. Melynek minden okos, kigondolt szerszáma Nagy csudára méltó s ennek feles száma: Minden műszerit vízkerék forgattya, Csatornákra vizet kerék nyomogattya.

Benne mozsártörő kalapácsok vágynak. Kalapálásra a sok dib-dáb rongynak. Melynek a ringy-rongyot kása péppé rontyák. Csatornák a vizet erre bőven ontyák.

A sok kalapácsok avégre paskollyák.

Hogy minden rútságát annak kisulykollyák. Majd abbul szép fejér matéria lészen, Ugy-hogy a tejfelhez hasonló egészen.

Azt egy széles kádba ezután bocsáttyák. Abban lapotskával jól meg zavargattyák. Onnan drótbul húzott rámára merítik,

Majd akkora tábla posztókra terítik.

Sajtó alá rakják, hogy a nedvességét Nyomja ki belőle a vizenyősségét.

Aztán terítik fel szőrkötelekre A padláson gyengén szárasztó szelekre. Onnan nedves vízbe majd mártogattyák Újra sajtó alá abbul is nyomtattyák Egy nagy sulyok alá onnét rakogattyák. Azzal szép simára kipalléroztattyák. Egyenként egymásból szépen elválasztván, Külön rakják a jót abbul, ami hitván,

Majd kontzszásra szedvén sajtóba szoríttyák, Egyenlő formára abban igazíttyák.

Már így elkészítve mindent reá írhatsz, Valamint elméddel kigondolni bírhatsz. Elmúlt jelen való és következendő.

Ami volt, vagyon és lesz ezután jövendő. Mind megragad rajta, ha ráírod szépen.

És jó gondviselés alatt tartod épen.

Mostmár nem csak Németország ékes ezzel, Magyarországban bír Sóly is ily eszközzel. Amelyért a Zirczi Cisztercita Rendnek,

E Dunán-tul lakó magyarok örvendenek. Hátha még majd híre messzebb is elterjed,

E szent szerzet iránt nagy szeretet gerjed, Hogy ilyetén hasznos fábrikát épített,

A maga költségén hasznunkra készített. Méltó bizonyára ez ordót tisztelni. Emlékezetére oszlopot emelni.

E szent rendnek kegyes pater priorénak, Főtisztelendő ÚR BONAVENTURÁNAk. Akinek ekörül fáradsága,

Sok volt nyughatatlan szorgalmatossága. Gyors oeconomussa SCHMIDT JÁNOS ÚR éppen

Szorgalmatoskodott ebben azonképpen.

Fel is épült ezerhétszáz-kilentzvenben, Elkezdvén munkáját a szép kikeletben. Nosza Múzsám ezek emlékezetére,

Készíts verseket, és írj dicséretére.

Votun

Ez újonnan készült fábrikának Promotori, az Úr gazdag áldásának Legyen részesi, míg a Nap jár s mégyen, Ennek keresménye, tömény ezer légyen.

A víz kerekít, mely ennek forgattya Bőv légyen és hasznos, mint az ég harmattya. A POLITZER JÓZSEF ÚR ennek Meistere Éllyen, s míg él, légyen mind bora, kenyere, Hogy follyon serényen jeles mestersége, Amelybül áradjon gazdag nyeresége.

De lásd már, Olvasó! hasznát e munkának, Ámbár csekélységből vész léteit magának.

A meteriája ringy-rongy ruha ennek,

Elviselt és elvetett szemettye mindennek, Amely csak arra is érdemes nem volna, Hogy valaki ezt felvenni lehajolna.

De ebbül majd sima, fehér jószág lészen, Mint a táj és az hó, majd olyan egészen, író tollal erre rajzolást tehetsz,

Valaminémüt, csak magad akarsz és szeretsz. Jóllehet ez fejér, de mégis betűket Feketéket szeret, s tartya szépnek őket. Valamit csak a gyors elme feltalálhat,

E fejér térségben írva mind megállhat Az emberi élet minden keresménye Ezen áll, és ezen helyhezett reménye.

Ha azt akarod, hogy távol lakó híved Tudhassa titkodat, bízza erre szíved.

Ma kinek szemébe nem mernél szóllani,

Erre bízd, ez híven kis fogja mondani.

Mert ennél szemérem nincs, nem is tud ahhoz, Kinek-kinek szembe akármit előhoz. Közönséges dolgok reá bizattanak,

Városok titkai ezeken tartatnak.

Sok titkos tréfának ez hív megtartója.

Ha lobog egymáshoz szívek kandallója. Csudái a török nép ezt miként szereti Hogy itt-ott heverjen, éppen nem nézheti. Sőt, majd Isten gyanánt imádja, s tiszteli: Felszedi és heverni földön nem szívleli.

74