Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
A SÓLYI PAPÍRMALOM (1790-1851) hogy a papírbeszolgáltatás mennyisége fokozatosan tovább nőtt, immár 14 rizsmányi: 6720 ív (480 ív = 1 rizsma). Ugyanitt megtudhatjuk, hogy „ház árendára" - a mesterlakásért a malomépületben - évi 1 ezüstforintot fizetett, árendás földjéért 1 egész és egy negyed forintot; „házától" 18 nap kézi robottal tartozott, amit szokás szerint pénzzel megválthatott. Az uradalmi papírmalom szakember bérlője tehát zsellérnek számított.45 A házas zsellér bevett 18 napos servitiuma is megerősíti ezt, a földrobot kivetése pedig megmutatja, hogy töredék teleknagyságról van szó. Az özvegy 1840-ben szerepel utoljára árendásként,46 Szent Mihály-naptól már az elhunyt mester házaspár fiát, Joseph Haast regisztrálta a perceptórium, változatlan szerződési feltételek mellett bérlőként.47 12. Joseph Haas, 1840-1851 Johannes mester fia árendába állásáról közvetetten a vármegyei közmunkák 1845. évi összeírása is értesít: „Nyúl József papirosmalmot bír áren- dában. 3 nap gyalognapszámmal [tartozik], majorsági házatlan telepes".48 Lehetséges, hogy házas zselléré minősítette a bérlőt, ha a mesterlakásban lakott, amint ezt Johannes Haas esetében láttuk. Ha fia ezzel szemben „házatlan", akkor ennek magyarázata lehet, hogy az özvegy (Elisabeth Wald) ott lakik, s ezért ő fizet házbért. Az itt felmért közmunkát (labor gratuitus) a földesúri robottól függetlenül, azon felül vetették ki. A mester és malomtulajdonos közötti szerződések az ifjabb Haas idejéről nem maradtak fenn, de egy jövedelem-összeírás tájékoztat arról, hogy ekkor már csak évrőlévre szóló, egy esztendős szerződéseket kötöttek, a változatlan 560 forintot pedig előre le kellett fizetni.49 A század közepén a gyáripari konkurenciával küzdő fél évszázados, már korszerűtlen sólyi papírmalom sorsa meg volt pecsételve. Utolsó mestere-bérlője, Joseph Haas feltehetőleg 1851-ben merített utoljára papirost itt.50 Sólyt nem hagyta el, 1854-ben az urbariális jobbágyokról és házas zsellérekről készült kimutatásban szerepel, házsorszáma 73.51 A papírmalom sorszáma 72, tehát Haasnak ki kellett költöznie és házat vásárolnia. Ebben az évben már nem szerepel papírmalomtól származó bevétel a szerződéses jövedelmek sólyi összeírásában, a korábbi adatok (1848-1852) pedig hiányoznak. A következő évben az apát a járásbíróságon még perelte több sólyi között „Nyúl József lakost" is, mint aki 1848 óta megtagadja a cenzuális föld utáni tartozást. Ez tehát taksás, bérelt uradalmi föld, amit az 1853. évi úrbéri pátens után csak bérelni lehet.52 A papírmalom egy 1857. február 18-án kelt birtokkönyvben továbbra is a 72. sorszámon szerepel, míg Joseph Haas - úgy tűnik - elköltözött a szomszédos, 70. számú házba. Róla ez az utolsó fellelt adat.53 Itt, a szerződések témakörében idézem fel, hogy 1859 nyarán egy balatonfüredi polgár kötött ideiglenes megállapodást az apátsággal „az elhagyott sólyi papiros malom" gabonaőrlővé történő átalakításáról,54 de a terv nem valósult meg. Már ősszel javaslat született az épület eladására,55 de erre csak 1920-ban került sor.56 Árendások, mesterek, alkalmazottak A zirci ciszterci apátság fennmaradt, ún. Archívum Vetus-a és régi gazdasági levéltára anyagában, mely az eddig tárgyaltak többségének forrása, számos adatot találhatunk a sólyi papírmalom személyzetének életrajzára, életmódjára vonatkozóan. A teljesebb, emberközelibb kép érdekében talán nem fölösleges ezeket az adatokat áttekinteni, ismét időrendben. 1. Joseph Politzer Német anyanyelvű (valószínűleg osztrák) papírkészítő mester. A Politzer név a szakirodalomban nem ismeretlen, ez a család már 1753-ban a csehországi Schatzlar papírmalmában, majd 1776-ban Kautzenben működött, bécsi lerakattak57 1851-ben az ifjabb Joseph Politzert említik, utolsó adat 1864-ből van. A Sólyban letelepedett mester több családnál is - köztiszteletben álló polgárként - keresztapa lett.58 Ha a malomban dolgozó papírkészítő legények megházasodtak, őt és feleségét, Katherina Psikodát kérték fel tanúnak: 1793-ban Jakob Theidel,59 1798-ban Sebastian Weber60 papírkészítő legények. Utóbbi adat bizonyítja egyúttal, hogy Politzer mester kitöltötte Sólyban a tízesztendős árendát! 2. Joannes (Jan) Jaubek, 1796-1792 Cseh papírkészítő, 23 évesen halt meg Sólyban, katolikus.61 3. Jacob Theidel (Teitl, Tajtli), 1761-? Német anyanyelvű papírkészítő legény, katolikus, 1821-ben említik.62 63
