Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
IGAL (PÁPA) 19. SZÁZADI PAPÍRMALMA a főépülettel vízszerszám felett össze van kötve. A főépülettől északra terül el egy földszintes épület, egyik része 11,44 m hosszú, és 6,6 m széles a másik pedig 32,4 m hosszú 8,18 m széles mindkettő kemény anyagból építve, s keményfa tetőre cserépzsindellyel fedve. Ezen épületrészben van egy boltozott pince, egy kovácsműhely egy lakószoba és egy pajta. A malomépület másik végén van egy téglából épült 11,45 m hosszú 8,1 m széles kétemeletes kazánház, enyvkonyha volt, melyben van a földszinten egy boltozott raktár a többi a tetőig szintén raktár". Kiegészítésül egy rövidebb idézet „M. Gr. Esterházy Tamás úr Pápa-Ugodi hitbizománya 1936 évi leltárából":28 „Zsilipházat bérlők korábban lebontották a mellette lévő kiskamrával együtt [...], Mázsaház alépítmény deszkafal gerendavázon [...] lebontva. Volt szárítóépületben [...] egy falazott tűzhely, 1 falazott kattanj...] 18 méter magas gyárkémény téglából." A leírásokat felmérési rajzok kísérik (2., 3. kép). A rajzok szerint a lakóház lépcsőházában volt az emeleti lakóház ámyékszéke s a kelet felé néző fedett terasz is a kényelmet szolgálta. A voltaképpeni malomépület - műhely - osztatlan földszinti és emeleti munkaterek helye. Födémjét a földszinten négy, emeletén két oszlop erősítette. Az emeleten működött a rongyvágógép, földszintjén a rongyzúzómű, és a merítőkádak. A munkafolyamatok elrendezésének közvetett dokumentuma egy 1832-ben lefolytatott vármegyei helyszíni bejárás jelentése,29 a felemlített munkaterek elnevezése, elhelyezkedése azonos az 1916. évi leltáréval. A kerékházat, az ún. víz-szerszámot deszka- burkolat fedte, tetőzete egy szerkezet volt a rongyházéval, mely a patak jobb partján magasodott. Emeletes épületben folyt a rongyraktározás, válogatás, előtisztítás, nagyoló kézi vagdosás. A vízszerszám előtt nyugatról helyezkedett el a zsilip az átjáró hídnál, ahol egy kis kamra is állt. A malomépülethez nyugatról csatlakozó enyvkonyha és szárítóépület nyugati falához simult a kémény. Ennek magasságát a később még említendő gőzgép beállítása indokolhatta. Az enyvkonyha „kétemeletes" minősítése az alaprajzokkal összevetve bizonyára a munkatérnek tekintett magas tetőszékű padlás szárítóhelyiség-funkciójára utal. Az udvar északi oldalán húzódó, majd' 40 méter hosszú gazdasági épület helyiségeinek funkciója feltehetőleg sokszor változott. A felméréskor (1916) egy lakószobát, pajtát, kocsiszínt, istállókat, sertésólat, pincét említettek. Az épületegyüttest kiegészítő mázsaház nyilvánvalóan a rongy, enyvnek való, mész stb. mérésére szolgált, a különálló árnyékszék a hidas disznóólnál pedig a személyzet szükségére állíttatott. Fenti adatok összevetésével készíthettem el az igali papirosmalom alaprajzi rekonstrukcióját (4. kép). Rendkívül becses unikum az az amatőr fényképfelvétel, melyet Nádasdy Lajos református lelkész (Celldömölk) 1930 körül készített a későbbi épületrész-elbontások előtt a malom délnyugati összképéről.30 A felvétel életlensége ellenére jól olvasható az enyvkonyha, illetve a kémény oldalán a „PAPIROS MŰMALOM" felirat. A felvétel ipartörténeti jelentősége egyúttal figyelmeztető is: 50-60 év múltán pótolhatatlan dokumentummá vált (5. kép)! A papírmalom épületei néhány részletükben később kiegészültek; 1830-ban egy új szoba, 1831-ben ismét újabb lakószoba és új padlás épült, 1833-ban újult meg a kőhíd, majd egy év múlva új kút és egy kémény épült, 1844-ben pedig egy szívató- (ártézi?) kút. Utóbbi adatok az „Uradalomban tett új épületeknek kivonása" c. összeírásból valók .31 Adalékok a papírmalom műszaki jellemzőihez Az ismert alapítási szerződésen kívül egy 1830-as malomprotokollum32 is négykerekűként írja le; e felmérés leírja továbbá, hogy alulcsapó-rendszerű. A használt vízszakasz 290 (bécsi) öl; vízesés 4 láb 7 hüvelyk; nyomóvíz 1 öl 1 láb 6 hüvelyk; száraz fej 5 öl; nyelők száma I-IV, egyformán 2 öl 1 láb; „puszta nyelő" 5 öl 6 láb. Fényes Elek 1841. évi statisztikájában33 is még négykerekűként említi, feltehetően, már elavult értesülés alapján, ugyanis az alább ismertetendő 1832. évi forrás szerint a malommű már csak három vízikerékkel működött. Részben a papírmalom felszereléséről, a munkafolyamatokról, részben a papírmalom és környezte közötti viszonyról tanúskodik egy három iratból álló vármegyei akta, melynek hátterében a malom vízszennyezésének kérdése áll. Nemcsak az iratok témája, de az előforduló kifejezések, a megfogalmazások jellegzetességei alapján is indokoltnak látszik - rövidített - közlésük: I. Kotsi Horváth Sámuel Veszprém vármegyei kiküldött második alispánjának jelentése, 1832. március.34 Méltóztattak a t[ekinte]tes karok és rendek folyó év február hó 20-án és több következő napokban tartott 43
