Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem megdöbbentő összeget mutathatnánk ki arról, hogy mennyibe kerül a félmegoldásokból, gondatlan vagy szakszerűtlen épületkonzerválási munkákból következő kár elhárítása, az a kényszer, hogy a már egyszer tisztított, helyreállított műtárgyat, dokumentumot, amely a kiállítás és raktározás mostoha körülményei között ismét károsodott, újra konzerválják, restaurálják. Az egyszer jól megvalósított csapadék- és talajvízelvezetés, a tisztességesen végzett és szigorú műszaki átvétellel elfogadott tető- és falszigetelési munka, a legalább 2-3 naponként végzett alapos szellőztetés, gyakori portörlés és évente végzett alapos nagytakarítás költségei elenyésznek a fentiek hiányából vagy elmaradásából fakadó károk elhárításának összege mellett. Még akkor is, ha hozzászámítjuk a rendszeres állapotfelmérés szerint szükségesnek ítélt gomba- és rovarfertőzést megelőző vegyszeres kezelés, meszelés, padlósarazás, stb. költségeit is. Egy cserép- vagy zsindelypótlás, egy lehullott vakolatfolt kijavítása kis költséggel rövid idő alatt elvégezhető. Egy beázott épületben, penésztől befülledt, rothadó tárgyegyüttes egyetlen megvetemedett bútorának rendbehozatala, egyetlen penészfoltos szőttes kíméletes kifehérítése és újrakonzerválása, egyetlen szentkép, olajnyomat restaurálása és fertőtlenítése összehasonlíthatatlanul drágább, ráadásul mindez a még restaurálatlan tárgyak kezelésének elodázását jelenti. Mi drágább? Korábban évenként, kétévenként sort keríthettünk az akkor még hét-nyolc megyebeli szabadtéri néprajzi gyűjtemény, tájház műtárgyainak felfrissítő tisztítására, rovar- és gomba- fertőzés megelőző kezelésére. Újabban az állami költségvetési keret állítólag erre nem elegendő. Mindenesetre tény, hogy csak azoknak a kiállításoknak, illetve gyűjteményeknek van biztosítva a jövője, amelyeknek állandó gondozása, rendszeres karbantartása biztosított. Ezért az önkormányzati tulajdonban lévő kiállításokat illetően a működtető közösségeknek kell pénzt biztosítani a helyszíni felmérés szerinti újrakezelések, illetve preventív kezelések anyag- és munkadíjköltségeire. Még ha a tárgy a múzeumi közgyűjteménybe beleltározott, a kiállításban csak letétként elhelyezett objektum is (mint ez manapság jó néhány helyen gyakorlat), a vegyszer beszerzéséhez legalább részben indokolt a helyi önkormányzat hozzájárulását kérni. Hiszen a kiállítóhely épülete, a látogatók belépőjegyeiből származó még oly szerény bevétel és a szellemi haszon a helyi közösségé, önkormányzaté. A megelőző kezelések egy része betanított, ellenőrzött laikusokkal is elvégezhető. A következőkben nagyon röviden és vázlatosan összefoglalom azokat a jellegzetes károsodásfajtákat, amelyekkel a szabadtéri kiállítóhelyeken találkozunk, illetve azokat a vegyi anyagokat, vegyszereket, amelyeket sajátos kültéri, nem klimatizált viszonyok között különösebb felszerelés nélkül alkalmazni tudunk. Nem foglalkozom itt az épületek anyagának, elemeinek konzerválásával, mivel az nem is tartozik feladatkörünkbe. Rendkívüli méretű, illetve tömeges faanyag kezelésének speciális kérdéseivel sem. Ezen a területen kimagasló jó eredményeket ért el a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum restaurátor osztálya Janovich Iván vezetésével, aki a Műtárgyvédelem című múzeumi restaurálási évkönyvben 1991-ben foglalta össze az érintett elméleti és gyakorlati kérdéseket. Feladatunk a kiállított műtárgyak, dokumentumok helyreállítása és védelme. Szabadtéri kiállításokon alapvetően a legtöbb gondot a nedvesség okozza. A hideg, nedves levegőből a tárgyak felületére kondenzálódik a vízpára. A különféle szerves anyagok és rajtuk e nedvesség megléte biztosítja a levegőben mindig jelenlévő különböző gombaspórák letelepedése után azok életfeltételeit. A legfőbb kárt a különféle farontó rovarok és gombák okozzák. Belső térben különösen veszélyes a könnyező házigomba, a műemléki épületek tetőszerkezeteiben veszedelmes pusztítást kifejteni képes Merulius lacrimans. Ennek kiirtása helyi, vegyszeres kezeléssel nem lehetséges, a fertőzött épületfa anyagot meg kell semmisíteni, illetve kiegészítésekkel pótolni. A nedves falon is képes áthatolni micéliumával, miközben faanyagot keres. E gomba felbukkanásának, megtelepedésének esélye a legkomolyabb figyelmeztetés kell legyen azok számára, akik szigeteletlen falú, beázott felületű, pállott, dohos kiállítóhelyeket gondozatlanul hagynak. A tárgyrestaurátorok technológiai eszközei ilyen léptékű műszaki problémák leküzdésére elégtelenek. Fatárgyakon, bútorokon, de különösen papíralapú tárgyakon (olajlenyomatokon, fotopozití- vokon stb.) leggyakrabban különféle sugárgombák és főleg ecsetpenészek telepednek meg. Ezek közül egyes fajok (mint pl. az Aspergillus flavus, a Candida-félék, a Chemotomiumok stb.) az emberi egészségre is különösen veszélyes fajok. 352
