Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem darabból készült tárgyat. A fogazatot alkotó kisebb darabok kivételével a belső „mag" és a két külső, díszített fedőlemez anyagának élnézete világosan mutatja a csontüreg felé eső belső szivacsos állomány struktúráját. Természetesen ez a ritkásabb anyag van a tárgy belseje felé fordítva. Az (elefánt-, mamut- stb.) agyartól eltekintve, ebből a csöves csontszakaszból nyerhető díszített eszközkészítésre leginkább alkalmas, maximális méretű darab. A tárgy állapota kezelés előtt Minden eleme törött, sérült, kopott, jelentős hiányok is voltak. A fűrészelés után simára csiszolt felületeken a korabeli használatból eredő apró kopások, sérülések, valamint a talajba kerülés után az osszein hidrolitikus kioldódása folytán fellépő „vakulás" mutatkozott. A tárgy egyik díszített fedőlapján ez a jelenség kifejezettebb volt, talán huminsav okozta korrózió miatt. A tárgy peremén, élei mentén és különösen a fogazaton elszíneződést (vöröses bámulást) okozott a korabeli használatból eredő zsírosodás oxidációja. A vas szögfejek korróziós vas-sói is természetesen elszínezték környezetüket, de ezt nagyrészt el lehetett a kezelés során távolítani. Az egyes elemek kissé vetemedettek voltak, a tárgy egyik végén friss törésfelületek mutatkoztak. Restaurálás menete A felület híg zsíralkoholszulfátos nedvesítése közben a résekbe, díszítmény-árkokba rakódott maradék szennyeződéseket mechanikusan távolítottam el. Ezt követően 5%-os foszforsavba mártott, majd kicsavart tamponokkal óvatosan dörgölve a felületet, további kémiai tisztítást végeztem. Híg ammóniaoldattal semlegesítettem a visszatörölt foszforsav-nyomokat. A gyenge ammónium- foszfát nedves áttörlésekkel eltávolítható. A fölöslegben maradt, el nem reagált ammóniaoldat („szalmiákszesz") kedvező tulajdonsága, hogy retenciója minimális, hamarosan elillan. Előbb csak a vasoxi-hidroxid foltokat, majd az egész felületet 2%-os hidrogén-peroxiddal fehérítettem. Ez az anyag sem marad vissza a tárgyban. A törött fogakat és fedőlemez-darabokat kb. 20%-os, etilalkoholban oldott polivinil-aceto-butirál észter (Regnal) besűrített anyagával ragasztottam vissza. A repedésekbe hígabb oldatot szívattam be hegyes ecsettel. Egyes fogak tövénél kénytelen voltam egy-egy cseppel megtámasztani a parányi törésfelület mellett a csontanyagot. Az áttetsző észtergyanta jelenléte talán nem hat zavaróan a tárgy látványának élvezetében. A vasszögek felületéről alacsony rezgésfokozatra állított fogászati respirátor készülékkel igyekeztem a korróziót eltávolítani. A szemcsés, „üveges" anyag ridegsége miatt ez csak egy bizonyos fokig volt lehetséges. A vasfelületet csersavas-foszforsavas metakrilát emulzióval ecseteltem. A képződő passziválás vastannát tartalma kellemes barnásfekete színt ad. A tárgy hiányainak kiegészítése a vetemedések és főként a szerkezeti sajátosságok miatt elmaradt. Korrekt elvégzésére csak darabonként és akkor kerülhetne sor, ha szét lehetne szedni a tárgyat alkotóelemeire, ez azonban a vasszögek (szegecsek vagy alátétes szögek) pusztulása nélkül lehetetlen. További tárolásához polisztirol betéttel kiképzett szilárd dobozt alkalmazunk. Jegyzetek 1 T. Bíró 2000: 21. 2 T. Bíró 2000: 15. 348
