Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Restaurálás és műtárgyvédelem száz kiadvány látott napvilágot. 1522-ben német nyomdavárosokban egyetlen esztendő alatt 677 kiadvány jelent meg, hét és félszer annyi, mint egy évtizeddel előtte.7 A wittenbergi Lufft-nyomda működésének, illetve konkrétan a lutheri Biblia-fordítás Lufft általi kiadásának szakirodaimából8 csak a legszükségesebbeket áttekintve, ennek állomásai: 1534 id. Lucas Cranach címlapmetszetével és Apokalipszis-sorozatával. 1535 Az első kiadás illusztrációi és 3 új kép. 1536 Bővítve 1 újabb képpel. 1537 Bővítve 2 újabb képpel. 1540 Luther nemtetszése ellenére Georg Lember- ger metszeteivel. 1545 Lemberger metszeteivel, de néhány közülük Luther utasítására kimaradt az 1540. évi sorozatból. 1546 Ismét id. L. Cranach sorozata, újabb két metszettel bővítve. 1548 Cranach sorozata kibővítve Hans Brosamer 57 metszetével.9 Ez a nyolcadik változat azután lényeges változtatás nélkül, azonos szövegtükör-szedéssel még további hét kiadást ért meg: 1550,1555, 1557, 1558, 1560, 1563 és végül 1567. évben. Tehát a veszprémi múzeumi példány ezen utolsó, tizenkettedik kiadásból való. Schmidt feltételezte, hogy a nyomtatványban J. Teufel által metszett illusztrációk is szerepelnek. Teufel egy 1572-ben készült dúcán az ószövetségi jeruzsálemi templom liturgikus tárgyait ábrázolta egy árkáddal körülvett terem közepén, függönnyel körülkerítve. Az 1567-es Biblia-példányunkban ugyanezen kompozíció másolataként egy sokkal kezdetlegesebb rajzolatú ábrát láthatunk. Ez a példa megerősíti a feltevést, hogy a nyomtatás során elhasználódott, sérült dúcokat már nem eredeti metszőjük újította fel, hanem bárki más, aki később rendelkezésre állt; történetesen olykor egy gyengébb kvalitású metsző. A Schmidt által közölt mesterszignók egyikét, melyen IT monogram mellett egy összetett, íves vonalakból álló kis ábra szerepel, ennek jobbfelét képzeletben elválasztva DB-nek olvashatjuk (l.kép). Ez a rajzolóra vonatkozik, kinek rajzát a metsző fadúcra metszette. Biblia-példányunkban az említett kacskaringós jel két eleme külön-kü- lön fordul elő, ráadásul az egyik dúcon (Újtesta- mentum 378. lap, a tűzözön ábrázolása) az egyértelműen elkülönülő ILC mesterjegy mellett, tehát azzal együtt láthatjuk! A jel önmagában is szerepel az Ótestamentum 22. lapján a Józsefet és testvéreit ábrázoló metszeten, továbbá az Újtestamentum 373. lapján. A szakirodalomban10 is együtt szerepel a jel az ILC valamint ILCT monogramokkal, (2. kép) melyek feloldása: Jacob Lucius Coronen- sis (Kronstadt in Siebenbürgen) Transsylvanus. Lukács Jakab olykor Jacob Siebenbürgernek, illetve Sövenbörgernek is nevezte magát. 1556-1564 között önálló nyomdája volt Wittenbergben, kiadványait maga illusztrálta. Más nyomdákkal is együttműködött, fametszőként elsősorban a Lufft céggel. Fametszésben való jártasságát id. Lucas Cranach műhelyében mélyítette el. Számos munkáját az ugyancsak Cranach-tanítvány D. B. monogramos mester rajzai alapján készítette el, akivel kapcsolata 1556-tól keltezhető. Rajzolójával szövetkezve díszítette fametszeteivel pl. a következő című munkát: Catechesis scholae Gold- pergensis scriptor a Valentino Trocedofio, cuius eximiafuit cruditio et pietas. Cum praefatione Philippi Melanthonis. Vitebergae, 1558. Hetvenhét metszet van ebben, amelyek Ó- és Újtestamentum- beli jeleneteken kívül a hét erényt és hét főbűnt mutatják be. Az egyik metszeten, mely Józsefet és Putifámét ábrázolja, együtt fordul elő a rajzoló „D. B. 1557" jelzése és a metszőkés fölött az „I.L.C.T." monogram.11 A vélhetően 1530 körül Brassóban született, wittenbergi diákból fametszővé és formakészítővé (Zeichner für Holzschnitt und Formschneider) lett mester térképmetszéssel is foglalkozott. Biblia-példányunk Újtestamentumának 112. lapján is szerepel egy kezdetleges világtérkép Európa, Afrika és Ázsia allegorikus ábrázolásával, amely Dániel próféta álomfejtését illusztrálja (Dán. 2). A metszet a szakirodalomban mint „Dániel álma térkép" ismert, s mint szignó nélkülit, egyesek feltételesen Melchior Schwarzenberg művének tartják.12 Luther katekizmusának Caspar Helth (Heltai Gáspár, 1559-1574) kolozsvári prédikátor-író majd nyomdász által készült magyar fordításában, a Catechismus minor, az az, a keresztyéni tudomanac reuideden való sumaya c. könyvben (Kolozsvár, 1550. Heltai-Hoffgreff nyomda. RMNy 86.)13 az iniciálék között több azonos a Lufft nyomdáéival. Heltai még 1543-ban a wittenbergi egyetem hallgatójaként ismerkedhetett össze Georg Hoffgreff tanult nyomdásszal. Tinódi Lantos Sebestyén Cronica... kötetkéjéhez (Kolozsvár, 1554. RMK I. 13.) Jacob Luciusnak az oroszlánt széttépő Sámsont (Bír. 14,6) ábrázoló fametszetes címlaptükrét használta fel,14 akárcsak Werbőczy 282
