Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Művelődéstörténet
A Laczkó Dezső Múzeum könyvtárának VELENCEI ŐSNYOMTATVÁNYA A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum könyvtára egy 1487-ben Velencében készült, Arisztotelész- kommentárokat tartalmazó ősnyomtatványt őriz, melynek leltári száma: L-3910. A szerző Johannes Magister de Magistris, a párizsi egyetem középkori tanára.1 C ^ndpiuntqucftioíiee perutíleö fupfofa pbf/ lofopbíamagiftri^oanms XDag,tííri doccoííö pariltenfiscunKjtplanarfcwc tejctu© Hriílore/ liePm mentem üoctojia fubtília Scoti, A kezdősorok: „Incipiunt questiones perutiles supler] tota phi-tHosophia magistri Joannis Magistri doctoris// parisiensis cum explanatione textus Aristote-l/lis s[ecundu]m menteni doctoris subtilis Scoti."2 A zárósorok (kolofon) végcím szövege, illetve a mű eredeti terjedelme Hain ősnyomtat- vány-repertoriumából azonosítható,3 mely szerint a záradék: „Questiones p[er]utiles super tota philosophia// naturali magistri Joan[n]is de Magistris docto-l/ris parisie[n]sis cu[m] explanatione textus Aristotelis// s[ecundu]m me[n]te[m] doctoris subtilis Scoti feliciter finiunt./Zlmpresse 1487. tertio Kalendas iunij. Per bonetum loca-Htellum. sumptibus [et] expensis. Augustino barbadico incli-Hto venetia- rum duce.//Finis" a föl. 163b. végén olvasható, tehát a veszprémi példány végéről 26 levél hiányzik. A kezdő- és zárósorok alapján Scotus Arisztotelész kommentárjaira vonatkozó fejtegetésekről van szó: a szerző J. Magistris ezekkel kapcsolatos állásfoglalásairól. A kezdő- és zárósorokban megnevezett kommentátor John Duns Scotus (kb. 1266-1308), ferences oxfordi tanár, aki Párizsban is tanított, hatott. „A középkori teológus könyvtárából hiányozhatatlan a Biblia, Arisztotelész, továbbá az Arisztotelészről írott kommentárok, végül [...] a másodlagos kommentárok, melyek a kommentárokat kommentálták/'4 Magistris műve Arisztotelésznek az alábbi természetfilozófiai munkáival kapcsolatos Scotus- kommentárokat tárgyalja: 1. Fizika (Physica) I- VII. föl. 1-68.; 2. Az égbolt és a Kozmosz5 (Coeli et Mundi) I—II. föl. 68-84.; 3. A keletkezés és a pusztulás (De Generatione et Corruptione) I—II. föl. 84-98.; 4. Meteorák (Metheorum) I—II. föl. 48-121.; 5. A lélek (De Anima) I—II. föl. 121-137. Az incunabulum nyomdásza Boneto Locatelli 1486-1510 között működött Velencében.6 Teljesebb névazonosítása alapján: Locatellus, (de Locatellis) Bonetus, presbyter Bergomensis,7 a nyomdászkiadó Ottaviano Scotto de Modena munkatársa. A 15. századi értelmiség élénkülő érdeklődését tanúsítja számos középkori kéziratos Arisztotel- ész-kommentár kinyomtatása. Johannes de Ma- gistrisnek már 1481-ben is jelentek meg Arisz- totelész-kommentárai a parmai Damiano Moilli kiadónál. 8 Magistris más műveit is kiadta a velencei O. Scotto.9 Az igény növekedése indokolja, hogy még egyazon kiadó is rövid időn belül számos művet jelentetett meg szorosan e tárgykörből, különböző szerzőktől.10 Velence nyomdászata a korszakban legjelentősebb, ahol az 1469. évi kezdetektől a nyomdászok és könyvkiadók száma a 15. század végéig már 245-re nőtt.11 Az ősnyomtatványkötet jellemzése A körül vágott könyvtest mérete: 184x242x22 mm. Az egyes levelek (folio, föl.) a recto jobb felső sarokban ceruzával jelölve sorszámozottak 1-től 137-ig. A negyedrét (4°, 24 xl75 mm) könyv négy levélpárból hajtott, tizenhat lapos (oldalas) ívfüzetekre nyomatott, illetve fűzött. A szedéstükör mérete 127x180 mm. Az ívjelzetek (szignaturák) rendre 23 tagú ábécé kurrens betűivel szedve a jobboldali kolumna jobb alsó sarka alatt találhatók, pl. n, n2, n3, n4. Az utolsó meglévő (18.) „t" szignatúrájú ívfüzet már csonka, 261
