Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők és könyvkötéstörténet - Ajka Imre Géza életének mintegy hét éven át tartó nyugodt periódusában a község társadalmi életében közismert, kedvelt ember volt. Nemcsak az Olvasókörnek tagja (melynek tagkönyvét 1939-ben ő nyomtatta „a könyvnyomtatás feltalálásának 500-ik évében"), hanem pl. énekelt az Iparos Dalárdában, és tagja volt egész életében a különböző néven létező ajkai sportegyesületnek is. Ajka kulturális, közösségi élete a harmincas-negyvenes években igen élénk volt.23 Az Iparos Polgári Olvasókör, különféle más egyletek műsoros rendezvényei, az ezeket gyakran követő zenéstáncos szórakozási alkalmak, társas együttlétek jelentették elsősorban a társadalmi- és kultúréle- tet. Az Olvasókör kebelében működő kisebb köl- csönkönyvtár megléte ellenére Imre Géza 1940 körül elhatározta, hogy saját házikönyvtárát, amely párszáz kötetre rúgott, nyilvános köl- csönkönyvtárként iparos társai rendelkezésére bocsájtja. A könyvek pontos számáról, összetételükről semmi adatunk nincs. 1944 novemberében a Nyilaskeresztes Párt helyi tagjai közül néhány Imre lakásán kiválogatta azokat a könyveket, melyeknek kölcsönözhetőségét megtiltotta neki. Az Olvasókör tagságáról készült egyik csoportfelvételen Imre Géza is szerepel. A felvétel Pünkösdi vásár néven rendezett, alkalmi gyűjtéssel egybekapcsolt hagyományos köri ünnepélyen készült. Ilyenkor is sor került természetesen esti bálra. A védnök és bálanya Nirnsee Pálné volt. E jótékonysági vásárt mindig a Nirnsee kastély udvarán tartották. A felvétel időpontja nagy valószínűség szerint 1941. május 25., ugyanis ekkor tartotta a kör 40 éves fennállásának ünnepét és új zászlójukat is ekkor avatták. A csoportképen szereplő ötvenegy ajkai polgár közül negyvenöt személyt sikerült azonosítani.24 1942-ben Imre Gézát is bevonultatták a katonasághoz, s hamarosan a keleti frontra vezényelték csapatát. Július 28-án megsebesült, majd hazakerült. Az 1944 őszi nyilas hatalomátvétel után még megpróbálkozott azzal, hogy nyomdáját hadiüzemmé nyilváníttassa, ezáltal elkerülhesse az újabb behívót, de ez nem sikerült már. Több szerencsétlen lépést tett, hogy egzisztenciáját, nyomdáját bebiztosíthassa, de a háború őt is tönkretette. 1945. március közepén ismét be kellett vonulnia. Ausztria területén esett orosz hadifogságba, de a Celldömölk melletti Intapusztáról már augusztus közepén hazatérhetett Ajkára. Itthon nyomdafelszerelése megsemmisülésének szörnyű híre fogadta. 1945. március végén a II. Hadtestparancsnokság nyomdáját leszerelte, vasúton Nyugat felé, Németországba indította. A szerelvényt Szombathelynél légitámadás, bombatalálat érte; a felszerelése szétszóródott, illetve megsemmisült. A rendőrség igazolásával ellátva szeptemberben még elutazott a helyszínre, hogy az esetlegesen még meglévő darabokat felkutassa, de eredménytelenül járt. Az ajkai nyomda második periódusa (1947-1949) Az összetört, magába roskadt embert özvegy anyja biztatta, hogy ne üljön otthon, hanem fogjon bele élete újjászervezésébe. Udvaroljon, járjon társaságba. Bedenits Ernő ajkai műbútorasztalos Irén nevű leánya lett a kiválasztott, kivel 1946. december 14-én kötött Imre Géza házasságot. (Az ismeretség, jó viszony a két család között korábbról való, már 1935 körül kialakult. Ifj. Bedenits Ernő Imre Géza egyik barátja volt.) Miután a győri Népbíróság a nyugatra távozott, illetve onnan visszatért személyek háborús bűn- telenségét igazoló II. sz. bizottság a devecseri járásbíróságon december 20-án Imre Gézát is igazolta, az új házasok Gyöngyösre utaztak nászúira. A hely kiválasztásának oka az, hogy az ősz folyamán már tájékozódó, érdeklődő Imre ebből a városból kapott megfelelő ajánlatot elveszett nyomdafelszerelése pótlására. A gyöngyösi „Szabadság"-nyomda és papírkereskedés vezetőjét, Romhányi Ferencet a budapesti Betűöntöde (EMB) akkori cégvezetője, Horváth Sándor értesítette az ajkai nyomdász vásárlási szándékáról. Romhányi október 22-én megírta Imrének, hogy 7000 forintért eladó egy kis komplett nyomdafelszerelés, amely eredetileg nem az ő tulajdona volt, csak mint egyik követelésének behajtása került hozzá, ezért teszi pénzzé. Két darab 4-es, jó karban lévő amerikai gyorssajtó, egy 50 cm-es perforáló gép, egy 50 cm-es kézi papírvágó gép, kb. 2-300 kg betű és anyag (stégek, záróstégek, léniák, kvadrálok, dursuszok) képezik az együttest. A vásárlás megvalósításához nyomdaengedélyt kellett kérnie, ehhez viszont előbb igazolást jogosultságáról. Ajka elöljárósága október 24-én kelt 2577/1946. sz. községi bizonyítványában tanúsította, hogy „Imre Géza ajkai lakos nyomdatulajdonos nyomdája a háborús események következménye folytán teljesen tönkre ment és elhurcoltatott, így nevezettnek megélhetés biztosítására egy új nyomda 252
