Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
KÖNYVKÖTÖK ÉS KÖNYVKÖTÉSTÖRTÉNET - A|KA (A falon látható plakát pontosíthatná a datálást, de eddig nem ismerjük példányát.) A képen szereplő mindkét nyomdagép pontosan azonosítható. Az előtérben egy tégelyes gyorssajtót, ún. amerikai „Liberty" sajtót vesznek körül. Egyszerűen „taposónak" is nevezték a nyomdászok, mivel mechanikáját egy lábpedállal mozgásba hozott lendkerék működtette. Síkfelületről síkfelületre nyomtatott, max. 300x400 mm felületen. Gyengébb nyomást, kevés festékezést kívánó kereskedelmi és aprónyomtatványok készítésére volt alkalmas.13 Weiler és Degener által 1853-ban az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett gép. Magyarországon az 1870-es évektől terjedt el igen nagymértékben14. Kis részletekben, átalakításokban eltérő, de lényegében azonos két tégelysajtó szerepel a Budapesti Történeti Múzeum kiscelli nyomdászattörténeti állandó kiállításában. Egyikük egy Liberty-típusú Victoria, „Róna József Budapest" cégjelzéssel, a másik jelzése „Klein Ernő Budapest Grafikai Gépgyár és javítóműhely". Azonos amerikai taposót működtetnek a gyomai Kner Nyomdászattörténeti Múzeum kiállításában is. Utóbbi ún. Lóser-féle típus, cégjelzése: „Josef Anger und Söhne, Wien". Veszprém megye területén 1887-ben nyolc gyorssajtó működött; ezek közül amerikai tégelysajtó 4 darab, de a 20. század első évtizedére már minden nyomda rendelkezett ilyennel.15 A balatonfüredi Iglói János-féle nyomdában lévő lábpe- dálos, körforgó-tányéros amerikai sajtót később már villanymotorral működtették.16 Veszprémben, a Budapesti úton egykor állt Erzsébet Szálló átalakított épületében 1949 után rövid ideig különféle volt magánnyomdákból származó hat „tégelyt" alkalmaztak.17 Özv. Imre Gézáné így emlékezett: „Ilyen gépünk kettő is volt, az egyikhasználaton kívül, szétszedve állt. Mi amerikai lehúzónak hívtuk." A fénykép jobbszélén látható részlet arra enged következtetni, hogy az a másik Liberty berakólapja, balra mellette - ugyanúgy, akárcsak a jól látható másik gép mellett is - alacsonyabb anyagasztalka. A berakólap mérete, magassága azonos a középen álló gépével. A mesterözvegy visszaemlékezése tehát a háború utáni hároméves periódusra vonatkozik: akkor már csak egy gépet működtettek. Az 1935-1941 között készült nyomdafelvételen látható másik gép a fal mellett, a baloldalon még régebbi típusú magasnyomó sajtó, melyet Imréék (is) csak „Gutenberg lehúzónak" neveztek. Egyes helyeken könyökös présnek ismerték. Ez a csuklós rendszerű, öntöttvas állványzatú kézi nyomósajtót az amerikai G. Clymer alkotta meg 1810-ben. „Columbia Press" néven került Európába. Közismert, hogy a pesti Länderer és Heckenast nyomdában ilyen sajtón nyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dalát és a „Mit kíván a Magyar Nemzet?" című röplapot 1848 március idusán.18 A híres Landerer-Heckenast Columbián kívül másik ismert ilyen példány a pápai Református Főiskolai Nyomda gépe.19 Itt említem meg, hogy Imre Géza 1940 körül tervbe vette nyomdája korszerűsítését; egy nagyobb nyomóerejű új gépet szeretett volna beszerezni. Hosszú ideig a falra kitűzve lebegett szeme előtt egy német reklámprospektuslap: egy ún. Heidelbergi, 57x77 mm-es SBG gyorssajtó képe. Ez egy egyfordulatú, „egy- túrás" rendszerrel működő gép volt, melynek megvásárlása jó ideig reálisnak tűnt. A fényképen egy hosszabb, teljes szedőszekrény látható a háttérben, illetve egy nyitott állványon álló másik betűszedő szekrény részlete 250
