Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Imre Géza AJKAI NYOMDÁSZ ÉS KÖNYVKÖTŐ Imre Géza ajkai nyomdája 1935-1949 között működött. A Veszprém megye nyomdászattörténetével foglalkozó eddig megjelent munkák1 nem írtak róla bővebben. E közlemény forrásanyagát szinte kizárólag özv. Imre Gézáné közlései, a tulajdonában lévő iratok, feljegyzések, nyomtatványok és fényképek képezik.2 Mivel rendelkezésre állnak az adatok Imre Géza szakmai útja állomásairól, valamint meglehetős pontossággal rekonstruálható nyomdájának felszerelése, produkciója, így ezek közzététele hozzájárulhat a hazai nyomdászattörténet kevésbé jelentős, de az adott időszakban jellegzetes, gyakori szereplője, az egyszemélyes kisvárosi nyomdatípus árnyaltabb megrajzolásához. Imre Géza államosítás utáni, kénytelenségből könyvkötőként leélt küzdelmes évei pedig elsősorban a kort jellemezhetik. Családi háttér, tanulóévek, az önállósulás előzményei Imre Géza 1909. november 24-én Ajkán született. Apja helybeli borbély. Az ő és felesége családjában is számos ajkai kisiparos akadt. A majdan felszabaduló nyomdászinas nyomdaalapítási tervét szülővárosában az a fejlődés, városiasodás tette indokolhatóvá, amely a század elején még poros faluból a szénbányászat, az üvegipar kialakulása után a 20-as évektől felgyorsuló további ipartelepítés, lélekszám növekedés révén meglehetős gyorsasággal nagyközséget hozott létre. Ajka lakossága, a hozzákapcsolt külterületeket is figyelembe véve, a 19. század derekától 50 év alatt megháromszorozódott,3 majd az újabb lendületet adó erőmű, alumíniumkohó, timföldgyár létesítése következtében a harmincas évek végén ez az ugrás megismétlődött. 1925-ben a belterület lakossága 1845,41930-ban 5308 fő.5 Az alumínium- ipari beruházások idejére nagyobbrészt víz- és csatornahálózattal, szilárd útburkolatokkal rendelkezett a település. A környező falvak bejáróival együtt az iparvidék mintegy tizenhatezer fős lakosságának 80%-a ipari és bányaalkalmazott. A kisiparosok, kereskedők, hivatalnokok aránya még 1941-ben is csak 10% a községben.6 A múlt század végén, 1872-ben nyolc iparos élt Ajkán; 1876-ban már 44 fő, jórészt a közben telepített szénbányák alkalmazottaiból.7 A következő évtizedekben az ipari munkások számának növekedése óriási ütemű, de ez nem jellemző a szolgáltató kisiparra. A kisiparosok és kisüzemek számára a gazdasági válság évei következtek, számuk csökkenni kezdett. Ajkán a nem gyáripari (kézműves) kisiparosság száma 1920-ban 70; 1930-ban 50 fő, ami 6,4 illetve 4,2%.8 Ajka belterületén is nagyrészt a Nirnsee család kezére kerültek a század elején még visszamaradott falu földjei, telkei. Imre Géza apja, id. Imre Béla is a tulajdonos Nirnsee Hubert telkén építtetett lakóházat borbélyműhellyel a vasútállomásra vivő utcán, a Vörös-köz (későbbi József Attila u.) sarkán. Ez a Hunyadi János utca 24. szám (1948 után Alkotmány u. 14.) lett Imre Géza szülőháza, majd nyomdája és lakása. (Az utca ezen északi oldalát 1983-ban elbontották a lakótelepi panelház-épít- kezések miatt.) Az apa az uraság házi borbélya is volt egyben, aki a fényképeken élénk, értelmes tekintetű, vidám karaktert mutat. Munkakönyvét 1901-ben állították ki. A majdani nyomdász Imre Géza törekvő, szorgalmas céltudatosságának kialakulásához nyilvánvalóan erős hatású példát adott 36 évesen elhunyt apja. Fennmaradt id. Imre Béla egy kérelem-fogalmazványa 1911-ből, amelyben az urasághoz fordult épületbővítési engedélyért, hogy borbélyműhelye mellé kocsmát is nyithasson. Mint tűzkárosult családos ember, kénytelen ekkor a már konkurenciával küzdő borbélyműhelye mellé más megélhetési forrást is találni. Hajas Gábor ajkai bognár Mária leányával kötött házasságából két gyermeke született; a később Ajka központjában elegáns fodrászüzletet 247
