Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
PÁPA 18. SZÁZADI PAPÍRMALMA papirost gyárt, még postai papirost is". Bél Mátyás egy évtized múlva így ír: „A Tapolcza kettős csatornával és zsilippel a Vár alatt lévő malmokra - az egyik a papírmalom, a másik a lisztes - annyi vizet bocsájt, hogy mind a kettőt a polgároknak közhasznúvá teszi, de az előbbi inkább afóldesúr számára hoz hasznot. "21 Az uradalmi intéző protokollumaiból22 nyomon követhetők különféle építkezések, szerződésmódosítások. így tudomásunk lehet arról, hogy a papírmalom mellett a deszkametsző továbbra is megmaradt, s így közvetve az is, hogy a papír- készítést a volt kallóra alapozták. Ezt a felvetést erősíti az a tény, hogy az uraság 1735-ben, tehát a papírmalom működésének hatodik évében a Tízes malomhoz új szűrkallót toldatott.23 Clauss mester is törekedett a fejlesztésre, természetesen a nagyobb haszon reményében. 1749-ben egy új épületrészt tervezett, kölcsönt vett fel. Ügyében személyesen kereste föl a Pozsonyban tartózkodó gróf Esterházy Ferencet, a tárnokmestert. Az intéző így ír akkor erről Pozsonyba: „...nékem írott két rendbeli k[e]g[yelme]d leveleit, az elsőt a papiros csináló által, az utóbbit pedig az mai postával vettem. Akarom, hogy az papiros csinálónak az contractust kiatta k[e]g[yelme]d; hanem bizonyos épületet, és szőrbid-való köteleket (amint már k[e]g[yelmeidnek is szóval jelentette) kíván. Papiros csináló azonban miképp fogja azokat, akik néki költsön adtak, contentálni, nem tudom." Későbbi megjegyzés még: „papiros csináló egy filsz posztorul szorkötelejekkel való levél”.211 A mester fejlesztése nem lehetett sikertelen, ugyanis egy évtized múlva elegendő tőkét és elszántságot gyűjtve megvásárolta a malmot, hogy egyedül vállalva a fenntartás, javítás költségeit, a bevétellel is egyedül rendelkezhessék. Az intéző jegyzőkönyvi feljegyzései egyúttal az uradalom rejtett terveit is rögzítették akkor: „a papírkészítő dolgát ismét megvizsgálván vele megegyeztem, mivel szolgálatát híven, illően viselte, harag nélkül el- bocsájtjuk. A búcsút mondott papírkészítővel kötött egyezségbe egy újabb pontot iktattam be; tudniillik, ha idővel nem boldogulna, akkor a papírmalmot az uradalom vásárolja vissza. O másnak el nem adhatja, hiszen a tulajdonképpeni abszolút birokjog nem az övé, hanem az uraságé. Mikor kedvező alkalom nyílik rá, akkor a malmot akár erővel, de vissza kell szerezni." Itt az uraság megjegyzését is láthatjuk: „Az átírásra 2000forintot kell letenni. ”25 Az önállósult mester - feltehetőleg ún. hollandért üzembe helyezendő - egy újabb vízikereket vont be a malom működtetésébe.26 1759-ben, az önállósulás évében egy érdekes adat bukkan fel a Pápa belvárosi bíró iratanyagában:27 ekkor fizet „purger-pénzt", a városban való letelepedés díját Georg Wallner lékai papírkészítő, aki bizonyosan Clauss hívására érkezett. Wallner legkésőbb 5-6 év múlva visszatért Léka-Hámorba, ahol 1773-ban bekövetkezett haláláig ismét árendásként dolgozott.28 Az uradalmi intéző már három év múlva elővette a malom visszaszerzésének tervét, ismét kallómalmot kívántak működtetni, aminek hírére győri posztókereskedők máris jelentkeztek.29 Konkrét lépésre a régi kalló falújításakor, illetve kibővítésekor került sor 1766-ban. A visszavásárlás felvetésekor a malomtulajdonos - Bogdán István következetése szerint már az ifjabb Andreas Clauss - a felújítási és bővítési költségeket is beszámította természetesen az árba. Vita kezdődött, mert az intéző szavai szerint:30 „őnéki a bötü nem teccik, (a számvevő) Ányos Úr eleibe őt Certificáltattam." Némi huzavona után végül is megegyeztek 3408 forintban.31 Hogy ekkortól a papírmalom valóban megszűnt, arra vonatkoznak az alábbi protokollumsorok: „A papírkészítő békével elment, már [a kalló] fáit faragtatom [...] nagy a csapók kedve, most hozzá [...] győri és óvári posztósok újra nálam voltak."32 Egy év múltán pedig „a papíros malomnak első kerekít kiadtam árendátor három esztendőre győri Szigetben lakozó posztósnak [...] most mind a két keréken posztósok kallatnak..."33 A malomrész még sokáig szerepelt papirosmalom néven, gyakran a „volt" kitétel nélkül is, pl. „most azon canálist ássák mely a papíros malomnak zúggójátul fog szolgálni."34 Ugyanitt szó esik a századvégi nagy vízrendezési munkák előtt, elsődlegesen még a híd tövében álló Nepomuki Szent János-szoborról, illetve közvetve a malom új funkciójáról: „A malmoktul Szent János státuája mellett mely kanális fog szolgálni a Papíros Csináló, vagyis inkább szűr kallóra”.35 A pápai Esterházy-kastély Nádor-termében egy 18. századi városképen kissé sematikus együgyű ábrázolásban láthatjuk együtt a kastélykert egykori északi díszkapuja mögötti hidat az említett szoborral, a híd túlsó felén pedig a két malomépületet. 1769-es jegyzőkönyvi bejegyzés ismétli meg az eddigieket: „a Pápai nagy és kis malmon pedig 8 kerék vagyon és egy deszka metsző kerék, ezeken kívül a két kerék az szűr kalló volt papiros malomnál, amely kerekeket elhihető, hogy a tóban levő források tartják ezeket".36 23
