Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet

Könyvkötők és könyvkötéstörténet - Veszprém Hogy megközelítőleg pontosítsuk az első Georgi- műhelyt és -lakást, figyelembe vehetjük, hogy az összeírás szerinti második szomszéd ház a me­gyei katonai toborzó ház. Ez a hely kb. az egy ideig Szekfű, majd napjainkban Toborzó utca Szent Anna téri alsó szakasza. Georgi konkurenciájának mérlegeléséhez tám­pontot nyújt egy 1848. évi szolgabírói jelentés,7 mely szerint Veszprémben ekkor öt könyvkötő­mestert tartottak számon; kontár - vagyis céhen kívüli - nem volt közöttük, 3 legénnyel és 3 tanu­lóval (inassal) együtt 11 fő dolgozott a szakmában. Mindnyájan írástudók, rajzképzésben nem ré­szesültek. A legények szállás és étkezés mellett 40 krajcár heti keresetet kaptak mesterüktől. Saját betegsegélyező szervezetük nem volt. Az össze- írónak adott válasz szerint a budai, illetve pes­ti könyvkötőcéhbe tartoztak. Nem kizárt, hogy a jelentés korábbi, 1847. évi állapotokat tükröző adatgyűjtésre épült, ugyanis az öt fő soknak tűnik. Vásonyi István, tekintélyes református könyvkö­tőmester, városi esküdt éppen 1847-ben hunyt el, Csehszíjjártó István pedig 1848-ban. Bizonyosan, név szerint is azonosítható mestertársak Ludwig Georgi mellett 1849-ben Till Antal és Jádi József. Utóbbi református vallású, a Gizella tér (manap­ság: Szabadság tér) táján álló háza saját tulajdona volt, ahol egyedül dolgozott segéd és inas nélkül.8 A budai könyvkötőcéhbe 1854-ben fölvett Ludwig Georgi mesternek Károly nevű fia, majd a következő nemzedékek is apáról fiúra hagyo­mányozva vitték tovább a könyvkötőmesterséget Veszprémben. A hosszú fonál csak a 21. század elején szakadt meg9. A mester német nyelvű autográf számlái is igazolják, hogy - bár fiai, leszármazottai később teljes mértékben elmagyarosodtak - ő véglege­sen letelepedve is németnek tekintette magát. Veszprémi aktív élete nagyobbrészt a kiegyezés előtti olyan két évtizedben telt, amely született porosz-német identitásának feladását nyilván nem siettette. Fontos hangsúlyozni, hogy a kora­beli Veszprém többfelekezetű, többnemzetiségű város volt, ahol egy 1847. évi felmérés szerint10 a lakosság 13.846 fős összlélekszámából német nemzetiségű 1974 fő (14%). Georgi beilleszkedése elé nyilván semmilyen komoly akadály nem tor­nyosult. Művelt, fiatal betelepülőként, aki luxus­ipart űzött magas színvonalon, feltehetőleg ha­mar talált családján kívül is társadalmi és baráti kapcsolatokat. Az emlékiratai révén ismertté vált veszprémi borbély, Francsics Károly olykor ki­rándulásokra, hosszú sétákra kísérte el, 1851-ben vele köttette be naplóját.11 Munkába állása Veszprémben nem sértett szakmai (céhes) érdekeket, hiszen voltaképpen a Franz Gründler halálával (1845) megüresedett helyet töltötte be. Mint katolikus kézműves, pon­tosan és jó ízléssel kivitelezett próbakötéseivel egykettőre elnyerte több egyházabeli megbízó tetszését. Már kezdettől igen nagy számban ka­pott folyamatos megrendelést pl. a veszprémi püspöki könyvtártól, a káptalan egyes tagjaitól (a könyvtárak állományában azonosítható köté­sek nagy száma alapján), valamint a tihanyi és a bakonybéli bencés apátságoktól,12 illetve Zirc ciszterci apátsági könyvtárától. Általánosan elter­jedt gyakorlat szerint a könyvkötés mellett könyv­kereskedelemmel is foglalkozott (akárcsak később leszármazottai), sőt kiadóként szolid kísérletet tett iparos vándorkönyv nyomatására.13(l. kép) Ismeretes, hogy kölcsönköny vtárat is működ­tetett, ami szintén megfelel a kor gyakorlatának. Könyvtáráról nyomtatott katalógust jelentetett meg.14 Kutatásunkat a Veszprémi Érseki és Fő- káptalani Könyvtár, a zirci (volt ciszterci apátsági) Reguly Antal Műemlékkönyvtár és a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteménye korabeli állományában végeztük. Az azonosítás alapját a Georgi családban megőr­zött 5 darab bélyegzőszerszám és 17 darab táb­laklisé azonosítása, illetve minden olyan könyv­kötői számla jelentette, amely az illető könyvtár katalóguscédulái alapján ma is előkereshető, rá­adásul annak idején csak egy példányban beszer­zett mű kötését igazolta. E kötések nem pusztán a díszítőszerszám-egyezések révén bizonyulnak Georgi munkájának. Egyéb esztétikai, kivitelezé­si sajátosságok is meghatározóak. Az első két év­ben még gyakran előforduló világos- és sötétbar­na kötésbőrt később felváltja új divatot követve a szinte kizárólag fekete, fényezett bőr alkal­mazása. Ez a tömeges könyvkötésigény miatt nagyobbrészt nem drága borjú- vagy kecskebőr, hanem gyengébb minőségű, egyenetlen barkaraj- zú olyan juhbőr, melynek epidermiszét, felszínét 226

Next

/
Thumbnails
Contents