Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet

Veszprémi díszkötés a 18. század végéről A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum céhtörténeti adattára gazdag anyagában számos kézirat, jegy­zőkönyv található, melyeket az egykori céhmes­terek helybeli könyvkötőnél köttettek be. Ezek kö­zül kiemelkedő értékű a veszprémi mészároscéh rendszabásának 18. század végi kötése (Lt. száma: 73.2.1.). Magas mesterségbeli szaktudásról és jó ízlésről tanúskodnak finom borjúbőrrel borított táblái, melyeket a mester gazdagon aranyozott. A bőr vörösesbarna színét helyenként fekete fe­dőfestéssel tette változatosabbá. Az aranyozáshoz használt kézi bélyegzőszerszámok lenyomatai barokk és rokokó stílusúak. Néhányuk korabeli bécsi, pozsonyi, győri stb. könyvkötésen is azono­sítható. Ennek magyarázata, hogy a díszítőszer­számokat nemzetközi elterjedtségű mintaköny­vek alapján a nagyvárosok vésnökei készítették, s az e városokban megforduló könyvkötők azo­nos rajzolatú példányokat szereztek be. A könyv­testet a kötéstáblákkal összekapcsoló előzékpapí­rok ebben az időszakban magasnyomódúcokról nyomott színes tapéták; a hazai könyvkötők ezeket is elsősorban bécsi kereskedőktől szerezték be, s csak ritkábban készítettek ilyet saját maguk is. Ismertetett példányunk könyvtestének anyaga a csehországi Kottenschloss papírmalmában készült; vörös és zöld keményítős festékkel nyomott előzé­ke pedig nagy valószínűséggel helyi készítmény. A rendszabásmásolatot hat céhmester írta alá, de keltezés nélkül. Nevük más dokumentumban fel­lelhető datált előfordulásai alapján az irat és köté­se 1790 és 1800 között készülhetett. Ezt a becslést erősítik meg a kötésdíszítő elemek analóg előfor­dulásai más veszprémi könyvkötéseken. A bé­lyegzők közötti régebbi, barokk elemek már 1740 körüli példányokon megfigyelhetők a Veszprémi Káptalani Könyvtár, a zirci Ciszterci Műemlék­könyvtár és más gyűjtemények anyagában. A ké­sőbbi beszerzésből származó rokokó bélyegzők leggyakrabban a 18. század utolsó harmadában fordulnak elő. A felsőörsi Mária Magdaléna Pré- postság szerkönyvei között több olyan analóg misekönyvkötés található, melyeken nemcsak a bélyegzőlenyomatok, hanem ezek kompozíciós alkalmazása is egyezik példányunkkal. Ugyan­ezen mesterrel köttetett például Szmodics János veszprémi szeminarista, későbbi sümegi plé­bános, de erre utal egy kötéscsoport a tihanyi bencés apátsági templom szerkönyvei között is. Konkrét mester személyéhez kötni e munkát egyelőre nem lehetséges, annál is inkább, mert egy-egy könyvkötőmester szerszámkészlete örök­lődött, illetve halála után mestertársai felvásá­rolták hagyatékát. Egy-egy ilyen színvonalú díszkötés 2,5-3 fo­rintért készült tábla- és könyvmetszés-aranyo- zással együtt. Ennyi volt egy könyvkötőlegény egyheti bére is... 205

Next

/
Thumbnails
Contents