Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
KÉT 20. SZÁZADI PÁPAI KÖNYVKÖTŐM EST ERRŐL A kisvárosi kultúrszükségletek korlátozott piaca Pápán a 20. század első felében csupán néhány olyan könyvkötőt tarthatott el egyenletes, biztos megélhetéshez szerényen elegendő megrendelésekkel, aki saját fölszerelésével önálló műhelyben működhetett. Ez már a 19. század második felére is érvényes szám, még ha tapasztalható is némi konjunkturális, átmeneti bővülés a századvégen. Sorra nyíltak újabb műhelyek, de néhány évig tartó önállóság után számos mester beszüntette iparát. A segédeket nem számítva a könyvkötészetet szakképesítéssel foglalkozásszerűen űzők (ingadozó) száma ennél több, hiszen alkalmazottként néhány nyomda is foglalkoztatott könyvkötőket.1 A rokonszakmákat képviselő nyomdászokkal, könyvkereskedőkkel, képkeretező-üvegezőkkel való együttműködés kölcsönös üzleti érdekkel motivált jó kollegiális viszony keretében valósult meg, amely az adott időszakban egymásnak közvetlen konkurenciát jelentő könyvkötők számára más-más megrendelői kört segített kialakítani. Ezek a könyvkötők az országosan tapasztalható jelenséggel egyezően többnyire alkalmazott nélkül dolgoztak. Segéd igen ritka, inkább családtagok besegítése, részmunkája volt jellemző ebben a kézműves foglalkozásban is.2 Egy 1983-ban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba került szerszám-együttes kézi és gépi aranyozó szerszámai összekapcsolnak több olyan pápai könyvkötőmestert, akik az idő folyamán visszanyomozva sorra tulajdonosai voltak e (némileg gyarapodó) kollekciónak. A legutolsó felhasználó könyvkötő, Bedőcs József még 1962-ben vásárolta meg az akkor elhunyt szaktárs, Rhédi Károly fölszereléséből, aki viszont még önállósulása idején egy akkoriban iparát fölhagyó idős mestertől, Mayer Istvántól vásárolta. Bizonyos, hogy utóbbi könyvkötő még apjától, Mayer Adolftól örökölte, aki egy generációval korábban a maga vásárlásaival egy még régebbi szerszámegyüttest egészített csak ki.3 Az idősebb és ifjabb Mayer, majd Rhédi, illetve Bedőcs könyvkötők által használt díszítőszerszámok legjelentősebb csoportja jellegzetesen 19. század közepi, romantikus stílusú. Számos korabeli könyvkötés erősíti meg datálásukat. Mintegy tucatnyi aranyozó szerszám ezeknél is korábbi; a párhuzamok alapján nagyrészt a 18. század második felére, illetve a 18-19. század fordulójára tehető. Ezúttal a szerszám-együttest utoljára birtokló, alkalmazó két pápai kézműves könyvkötőmester életrajzát, szakmai működését ismertetem. Az általában is gyér adatok csak esetlegesen, egyenetlenül gyűjthetők. A rendelkezésre álló iparigazgatási iratok töredékesek, a kötésemlékek szétszóródtak. Ezért különlegesen megnő a még kikérdezhető családtagok, kortársak szóbeli közléseinek, a korabeli reklámok és nem utolsó sorban a föllelhető könyvkötések kutatásának a jelentősége. Az eszközök és díszítőszerszámok részletes tárgyleíró ismertetése, az azonosított felhasználói könyvkötés-adatok fényképükkel, illetve díszítmény-levonatukkal együtt a Laczkó Dezső Múzeum ipartörténeti adattárában hozzáférhetők. Rhédi Károly Rhédi Károly könyvkötőmester 1906. január 20-án született Pápán, elhunyt ugyanott 1962 októberében.4 Apja Rhédi Sebestyén helybeli kályhásmester, anyja Lukács Etelka, egy erdész leánya. Lakásuk Pápa-Kishegyen az ún. Bodánczki-féle ház volt. Az elemi iskola után iparostanonc lett 1920-1924 között a Református Főiskolai Nyomdához kapcsolódó, Kis Tivadar vezette könyvkötészetben a Fő u. 21 sz. alatt, ahol mestere Szed- lacsek Gyula volt. Kis Tivadar alkalmazottjaként dolgozott kb. 1930-ig, majd a „molinó-gyárban" betanított szövőmunkásként kereste kenyerét, de napi munkája után még gyakran be-bejárt a Keresztény Nemzeti Nyomda Vállalat RT-hez, 187
