Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
KÖNYVKÖTÖK ÉS KÖ N YV KÖTÉSTÖRT ÉN ET - PÁPA kereskedői tevékenységgel egészítette ki, hiszen Fő utcai boltjában könyveket és különféle papírárukat is árusított. Ekkoriban országszerte elszaporodtak az efféle vegyes profilú kis könyv- és papírkereskedések, miután az 1872. évi Ipartörvény (VIII. te.) lehetővé tette bárki vállalkozó számára, hogy a korábban még szigorúan korlátozott könyvkereskedést tőkebiztosíték és akár előzetes szakképesítés nélkül is szabadon űzhesse. A vállalkozói tőkére épülő, többnyire országos hálózatú új könyvkereskedő cégek óriási kínálata és kedvezményes terjesztési módszerei mellett egy-egy kis hagyományos könyvkötői üzlet inkább csak helyi kiadványok, vallásos irodalom, imakönyv, tankönyv, aprónyomtatvány készlettel számíthatott a város lakossága részéről némi keresletre.13 Ezért nyilvánvalóan érzékenyen érintette Mayert Adolf üzletét is a vegyes „rokonneműekkel" kereskedő trafikosok, vásározó és piacozó díszműárusok konkurenciája. Mayer az újdonságként ekkoriban elterjedő képes levelezőlapok iránt rohamosan növekvő századvégi keresletet is kiaknázta új, helyi vonatkozású képeslapok készíttetésével és terjesztésével. Első postai anzikszkártyái 1899-ben jelentek meg, melyeket más cégtől készen vett át. Ezekre lila gumibélyegzővel rápecsételte saját nevét, mint kereskedőét. Később eredeti, pápai helyszíneken készült fényképeket maga is megrendelt, melyeket tehát kiadóként sokszorosíttatott és árusított.14 Mayer egyik helyi konkurense, Hannig Lajos könyvkötő egy rokonai által szerkesztett katolikus imakönyv kiadására is vállalkozott.15 Mayer sajátos megoldást választva, e könyvet kissé meghamisítva árusította, ugyanis 5x3 centiméteres nyomtatott cégjelző címkéjét - melynek felirata: MAYER A. KÖNYVKÖTŐ PÁPA - a címlapra úgy ragasztotta fel, hogy azzal letakarta azt a szövegrészt, amely éppen a tényleges kiadót nevezi meg (1. kép). Ennek valószínűleg nem lett magas kereskedelmi haszon a következménye.16 Általános gyakorlatot követett Mayer azzal is, hogy a kereskedőként készen, kötött állapotban nyomdáktól, kiadóktól bizományba átvett, vagy viszonteladóként felvásárolt könyvekbe is bebélyegezte könyvkötői cégjelzését, melyen a „MAYER A. KÖNYVKÖTŐ PÁPA" felirat szerepelt, holott ezeknek csak kereskedője volt, nem készítője.17 Másik ovális bélyegzőjének felirata már: „MAYER ADOLF KÖNYVKÖTŐ ÉS KÖNYVÁRUS PÁPÁN".18 Az ezen időszakban Pápán meglévő, folytonosan alakuló papír- és könyvkereskedői, illetve könyvkötői konkurenciára vonatkozó ismereteinkhez19 néhány részletesebb, újabb adatot fűzhetünk. Ifj. Wajdits József (1834-1895) nagykanizsai vállalkozó könyvkötő, aki apja nyomdokán kötészet mellett 1861-től kezdve hagyományos és litográfiái (kőnyomatos) nyomdát, valamint könyvkereskedést is üzemeltetett, 1873-tól üzletet nyitott Pápán a Közép utcában.20 Korabeli sajtóreklámjai kitűnő forrást jelentenek, melyekből megismerhető a Mayer díszmunkáinak többségét jelentő nyolcadrét imakönyvek különféle módon történt bekötéseinek megnevezése és főképpen: ára is.21 Az egyes műhelyek, illetve kereskedések azonos tárgytípusra vonatkozó árai között a szoros verseny miatt nem lehettek lényeges eltérések! 1881. január 1-től Schosszberger Soma (korábban Wajdits József segédje) vette át a Mandel- baum Mórné-féle korábbi papírkereskedést és kölcsönkönyvtárat a Fő u. 50. szám alatt. Figyelemre méltó, hogy ő a könyvkötői szakma hagyománya szerint árusított könyvkészletéből kölcsönzést is hirdetett. Rendelkezett aprónyomtatványok, névjegykártyák stb. előállítására alkalmas saját tégelysajtóval.22 Ezt a Fő tértől kissé távol eső, földszintes házbeli üzletet vásárolta fel később a vállalkozását 1889-ben itt beindító Kis Tivadar, aki azután rohamosan fejlődő, egyháznyomdai terjesztői privilégiummal megerősített könyvkereskedését és -kötészetét 1906-ban már Fő u. 21. szám alatt megvásárolt emeletes házába telepítette át.23 1903 folyamán a helyi szolgáltató iparosokat reklámozó sajtóban már csupán Kis Tivadar cége jelent meg önálló könyvkötészetként; a betegeskedő ekkor 55 esztendős Mayeré nem.24 A városigazgatási nyilvántartások szerint még 1885-ben is akadt Pápán két olyan kereskedő (Süss Viktória és bizonyos Appelfeld C), aki úgynevezett norinbergás díszműáruk mellett írószereket is kínált.25 Az ekkoriban már kiveszőiéiben lévő kifejezés eredete összefügg a kézműiparáról híres Nürnberg város nevével; olcsó csecsebecsék, ajándék- és rövidárufélék, aprónyomtatványok, játék- és dísztárgyak árusítását jelentette.26 Többnyire vándorárusok voltak, kolpolterek, akik piacoztak is. Murbán Imre kereskedésének tárgyát precízen így sorolták föl az engedélyben: népmesék, ének- és imanyomtatvány árulás, vásározás és kintornázás.271888-ban Edvy István heti- és országos vásárok alkalmával 158
