Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők a 18-19. századi Veszprém megyében 1795: Strick, Anton 1796: Lehner Pál; Pauel vagy Pavel, Johann; Szent- mihályfai György 1801: Wilt, Franz Szentkirályszabadjai mesterek: 1. Horváth György, nemes, református, 1760. 2. Gombos László, 1793. (Vár)palotai mesterek: 1. Rick [?] „Rék judaeus compactor" zsidó mester, 1828. 2. Hegedűs János, várpalotai születésű mester, 1852-ben a Budai Céhfőláda által felszabadítva. A 25 vándorlegénynevet szolgáltató veszprémi Horváth-féle számadáskönyv27 figyelemre méltó adalékokkal szolgál a legények nevein kívül is, kiket „Deák uram"-nak tituláltak. A legények „conditioban" voltak alkalmazva - tehát megegyezés, alku szerint megállapított hetibért kaptak, ügyességük, gyakorlottságuk függvényében. Rendszerint egy forint körüli összeget: 1 f 15 xr; vagy 20-25 garas, vagy 3-4 máriás készpénzt bor nélkül.28 A mester a legénynek olykor bort, leveles dohányt is adott, amit pontosan regisztrált. A legények legkevesebb két hetet töltöttek a mesternél, ami a kötelező minimum. Olykor eleve hosszabb időben állapodtak meg, esetleg egy adott idő múlva újabb és újabb hosszabbításban megegyezve, 2-4 hetenként kapta meg a legény a hetibért. Gyakran előfordult, hogy „a legénynek benn maradt forintja" - hamarabb odébbállt a megállapodás lejártánál. Nemes Szép Miklós legénynél feljegyezték, hogy kapott a béren felül a mestertől kötényt, pálinkát és tükröt. A tükör és szemüvegtok mellesleg ott szerepelt a könyvek, kalendáriumok mellett a könyvkötő árui között a vásárban és a műhelyben is. A veszprémi „Papok Vásárakor", Máté-napkor szerezte be a füstölnivaló faddi dohányt mester és legénye. Anyagbeszerzésre, kötni-árusítani való könyvek felvásárlására a megbízható legényt küldték el Pestre, Győrbe. A könyvkötéshez szükséges anyagokat jószágnak vagy matériának nevezték. (Jószág pl. a kapocs, melyet a táblák összefogására szolgáló szíjakra szereltek s készen, tucatban vásároltak, bár maguk is készítettek ilyet. Matéria a még fel nem szabott papír, papírlemez, bőr stb. nyersanyag). A számadáskönyv és más források helyi nyersanyag, technika és készítmény áradatait külön közlésben fogom ismertetni, korabeli műhelyfelszerelést lajstromozó hagyatéki iratokkal együtt. Ez alkalommal csak általánosságban utalok további kutatási részterületekre. Veszprém és Pápa fejlett, nagy műhelylétszámú bőrfeldolgozó ipara helyben biztosította finombőrök beszerezhetőségét. Cserzővargák, fehértímárok, kordovánosok és tobakok mindkét városban működtek; gazdag készítményskálájukat a megyei árszabások jól tükrözik. A 18-19. században divatozó dúcnyomott, színes papírtapétákat készen vásárolták. A korábban népszerű, színezett papírra aranyfestékkel nyomott, ún. augsburgi típusú díszpapírokat fokozatosan szorították ki a két színnel nyomott német-osztrák készítmények. Megyei anyagunkban számos olyan mustrájú borító- és előzékpapír fordul elő, melynek konkrét bécsi analógiáit azonosíthattam.29 Ez természetesen nem zárja ki, hogy ilyen festett-nyomott díszítőpapírokat helyi kékfestőkkel vagy tőlük vett nyomódúccal, illetve saját készítésű formával maguk a könyvkötők is készítettek volna.30 Egyéb technikával pedig bizonyosan festettek borítópapírokat, pl. a félbehajtással önmagára visszanyomott keményítős fedőfestéssel foltszerű, szabálytalan mintázatú egyszín-lapokat; vizes alapon úsztatott festékekkel márványozott többszín-díszítésű papírokat állítottak elő.31 Papírt közvetlenül a papírmalmokból, az innen vásárló könyvkötőktől, valamint önálló vegyes- kereskedőktől lehetett beszerezni. Papír-, könyv- és írókereskedésre specializálódott boltok a megyében csak a múlt század második felében alakultak.32 Kötéstáblákhoz való papírlemezt és kartont mindhárom megyei papírmalom készített. Festékek, színezékek forrásáról még nincs semmilyen adatunk, de feltehetőleg másodkézből, közvetítő kereskedők útján jutottak mestereink hozzá. Az alkalmazott könyvkötőanyagok, technikák felhasználásában olykor csak apró részletek térnek el a megszokottól, s analógiáik segítenek az egy mesterhez köthető darabokat felfedezni. E tekintetben a színezésnek, anyagfestésnek nagy szerepe van, pl. egy határozottan karakteres kötéscsoportban az akkor általános vörös metszésfestéstől eltérően a citromsárga és a halványzöld színek jelzik az illető mester „különc" ízlését. Ugyanő a kötésbőr halványbarna alapszínezése mellett egy erőteljes, feketésbarna utánszínezést alkalmazott kötésgerincein, néha csak egy-egy bordaközi gerincmezőben vagy csak a lábnál és 131
