Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők és könyvkötéstörténet r rüli köteténél Joseph Schatten győri könyvkötő.3 Számos korabeli pápai és veszprémi kötésnél is előfordul.4 E díszítmény alkalmazása sokáig dívott: a veszprémi csutoráscéh egy 1830 körüli céhdokumentuma5 előzékéről készítettem el a két dúc mustrájának részletrajzát (7-8. kép). A fadúc méretét - miként a kékfestő dúcát is - az emberi kéz mérete szabta meg: általában 180x180 mm. A motívum korábbi elterjedtségére mutató adat a 17. századból is ismert egy, a szentpétervári Ermitázsban őrzött dúcnyomott pamutszöveten6 (9. kép). A háttáblán szereplő monogram feloldása: (ifj.) Michael Gottlieb Schrabs. A Sopronban mintegy száz éven át működött evangélikus iparos família első itteni tagja, egy Zwickauból érkezett posztókereskedő fia, Michael SCHRAPS könyvkötő, aki 1699-ben nyert Sopronban polgárjogot. Két könyvkötővé lett fia közül Keresztély Gottfried 1728-ban, Michael Gottlieb pedig 1750-ben lett a város polgára. Utóbbinak fia az 1790-ben polgárjogot kapott ifjabb Michael Gottlieb.7 Az atya, mesterré válása előtt három évvel, történetesen Debrecenben dolgozott.8 A németalföldi és német egyetemi városokból hozott mintákból helyi elemekkel gazdagodva kivirágzó debreceni festett pergamenkötések hatását láthatjuk az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött soproni könyvkötőcéh protokollumán is, amely lehet az idősebb M. G. Schrabs kezemunkája. O volt az 1788-tól önállóvá lett soproni könyvkötőcéhben az első céhmester,9 1799-ben bekövetkezett haláláig. Méltányos és illendő is volt, hogy éppen a céh számára az atya és nem éppen fölszabadult fia készítse el a jegyzőkönyv kötését. A magas színvonalú céhprotokollum pergamenkötés 1790-ben, a most ismertetett polgártestületi kötés pedig egy évvel később készült. Az előbbi munkával összehasonlítva a jóval szerényebb kötésdíszítő kompozíció ez utóbbinál inkább az újdonatúj mester munkájának tételezhető fel. Ifj. M. G. Schrabs apjánál tanult, keze alól szabadult fel a kivételes soproni céhszokásnak megfelelően vándorlás nélkül, rögtön 1790-ben. Már öt év múlva ő a vándorlegények ügyeiért felelős Gesellen-Vater; 1819-1832 között céhmester.10 A kifogástalan mesterségbeli tudással készített, bár esztétikai szempontból nem jelentős kötésemlékünk azért különösen becses, mert nem csupán korhoz és városhoz köthető pontosan, de mestere is ismert. Jegyzetek 1 Jelzete: 118.C.7. 2 OSzK Kézirattár. Föl. Germ. 1320. Közli Végh 1936. 3 Győri Szemináriumi (Egyházmegyei) Könyvtár. Balogh Sándor hagyaték, jelzet: VIII.2.6. Blatthy: Philosophia... Buda, 1790. Joseph Schatten könyvkötő munkája. Kék és vörös festékkel nyomtatva. 4 Például: Dunántúli Református Egyházkerületi Tudományos Gyűjtemény Nagy könyvtára, Pápa. Kézirattár, jelzet: 0.328. (1795-ből) és J. 44. (1767-ből), valamint Laczkó Dezső Múzeum könyvtára, Veszprém. Jelzet: LH-1079 (1789-ből). 5 A Veszprémi Csutorás Céh jegyzőkönyve, 1830 körül. Laczkó Dezső Múzeum adattára, Veszprém. Lt.sz.: 70.880.1. Zöld és vörös festékkel nyomtatva. 6 Birivkova 1973: XXIV. kép. 7 Házi 1982: 825. 8 J. Halász Margit szíves közlése nyomán. 9 Romhányi 1937: 88. 10 Végh 1936: 232. WORDEN DUR Cl A G a Sí 118
