Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
A BUDAI ÉS PESTI KÖNYVKÖTŐK PECSÉTJE 1729-BŐL A Veszprém Megyei Levéltár őriz egy Budán 1788. június 16-án kelt bizonyságlevelet,1 melyet Joseph Echetering budai születésű 26 esztendős könyvkötőlegény számára állított ki Melchior Raithaler, a céhbeli legények atyamestere és Johann Echterling céhelöljáró. A céhpecsét vörös viasz - lenyomatának figyelemre méltó körfelirata: „SIGIL * DER * BURGL * IM * OFEN »V * PEST * 1729" szerint a két város könyvkötői ekkor még közös szervezetben működtek. E közös céh legkésőbb a század közepére bizonyosan szétvált, legfeljebb filiális kapcsolat maradt fenn, ugyanis a pesti könyvkötők 1746-ban, a budaiak 1767-ben már kü- lön-külön próbálkoztak (sikertelenül) királyi kiváltságlevelet szerezni.21761-ig azonban, amikortól fogva a privilégiumváltást kötelezővé tették,3 még nem volt akadálya az együttműködés mindennapos gyakorlásának, ha az érvényes, céhes előírásokat egyébként betartották. Az 1729-es évszámmal ellátott közös pecsét címerszerű rajzán a könyvkötők korabeli elterjedt jelképét látjuk. Fekvő helyzetű, könyvet szorító ún. gerendaprésen két ágaskodó nőstény oroszlán kétoldalú könyvet - Bibliát - tart. Úgynevezett motívum látható mint fő díszítő elem a bianco- bizománylevél-nyomtatvány keretezésének közepén fent. Hasonló ábrázolás a pozsonyi könyvkötőcéh datálatlan pecsétjén,4 valamint például a wintherturi (Svájc), a hildesheimi és más német városok könyvkötőinek címerében szerepel.5 Az önállóvá lett pesti céhnek 1788 és 1789 során kelt három bizonyságlevélről ismerjük pecsétjét6 „SIGILLUM * DEP * BUCHBINDER * DER * KÖ * FREI * STAT *PEST" körfelirattal, melynek rajzolatán sugárkoszorús, koronás nőalak jobbjával egy könyvet (Bibliát), baljával Pest város címerképét ábrázoló pajzsot támaszt.7 Az, hogy ugyanekkor (1788) a budai könyvkötők az 1729-ben vésett közös pecsétet alkalmazták, megengedi feltételeznünk, hogy a pestiektől eltérően ők nem készíttettek újat, továbbra is a korábbi állapotot tükröző pecsétnyomót használták. Jegyzetek 1 VeML V.102q. No. 166. 2 Dóka 1979: 60., 83. 3 Nagy 1966: 59-60. 4 Borovszky 1905: 309. 5 Seyler 1895., Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. I. Theil VII. 36-37. Taf: 37-38 pp. 6 A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum céhtörténeti adattárában 70.1213.1, valamint VeML V.102.q No. 44., 62. 7 Koncz 1989a. 115
